Mi a rebarbara: gyümölcs vagy zöldség?

Tavasszal újra olyan élvezetek kerülnek a tányérra, amelyek a tél folyamán félig elfeledettnek tűntek. Régóta a spárga, a retek és a spenót a kedvencek, de a május semmi sem lenne savanyú befőtt nélkül rebarbara. A vörös-zöld csomót gyakran leforrázzák, vagy szirupot készítenek belőle, és desszertként kínálják. Felmerül a kérdés, hogy a rebarbara gyümölcs-e, ahogyan azt oly gyakran feltételezik, vagy zöldség?

A rebarbara gyümölcs vagy zöldség?

A rebarbara az azonos nevű Rheum nemzetségből és a csomósfűfélék családjából származó hasznos növény. A rebarbara évelőként nő, amely megvastagodott gyökerekből sarjad ki, és az erős száron kívül nagy leveleket és virágokat is képez, amelyeket itt rebarbara szárnak is neveznek.

A válasz előre: a rebarbara a Leveles szárú zöldségek. Tudj meg többet …

Sokan nem tudják, hogy a növénynek még gyümölcsfürtje is van, hiszen csak a szárát használja az ember. Ez azonban gyakran csak a Himalája-hegység természetes elterjedési területén tapasztalható. A növény szárából hagyományosan a következő kulináris termékeket készítik, amelyeket előzetesen meghámoznak és megfőznek:

• lekvár
• kompót
• Sütemények, különösen sütemények
• szirup
• gyümölcslé
• Jégkrém
• ritkábban keserű ételekben

Magas tartalma miatt Oxálsav, más néven lóheresav, a Rheum rhabarbarumot fogyasztás előtt megfőzik és feldolgozzák. A növény megfőzése után a lóheresavra érzékenyek is gond nélkül élvezhetik, mivel ez megköti a szervezet saját kalciumát, és legyengült szervezetben vesekövekhez és kiegyensúlyozatlan étrendhez vezet tud.

A rebarbarát megeszi április 24-ig Június, Szent Iván nap, mert ettől kezdve a gyökerek téli álomba merülnek, és fokozódik a lóheresav termelése. Négy fajtát főleg Németországban értékesítenek:

• Holstein vér
• Holstein nemesi vér
• Góliát
• Málna rebarbara (Frambozen Rood)

Az egyes fajták szár- és levélszínük, aromájuk, oxálsavtartalmuk eltérő. Egy dolog azonban közös bennük: mindegyik zöldség. Igen, a rebarbara egy úgynevezett levélzöldség, amely szintén a szárzöldségek csoportjába tartozik, hiszen az évelő növénynek nem a leveleit, hanem csak a szárát használják fel. Az így kapott gyümölcs nem kerül felhasználásra, ami előfeltétele lenne a gyümölcsként, legalábbis gyümölcszöldségként való megjelölésnek. A Rheum rhabarbarum azonban botanikai szempontból nem tartozik a gyümölcsök csoportjába, így nem is a gyümölcsök közé.

Gyümölcsök és zöldségek közötti különbség

A legnagyobb ok, amiért összetévesztik a csomófűfélék családját a gyümölccsel, az a tény, hogy Németországban és más nyugati országokban csak a szárát használják édességekhez és desszertekhez. Ez azt jelenti, hogy a növény a gyümölcsfajták gyűjtőfogalmához tartozik, akárcsak a dinnye, bár nem. A zöldségek a növény ehető részei, amelyek nem gyümölcsök, tehát:

• gyökér
• Szárak
• levelek
• Magvak

A rebarbaránál nem nehéz a megkülönböztetés, mert itt csak a szárat használják, a termést pedig egyáltalán nem. Az egyetlen dolog, ami a növényt egy kicsit jobban a gyümölcs oldalára löki, az a növekedési szokása. Az évelő növények, mint például minden gyümölcsfa, ezek közé tartoznak, és a Rheum rhabarbarum egy évelő cserje, amely minden évben újra kihajt. Ez a gyümölcs mellett szólna, de az almafa kérgét vagy ágait nem fogyasztják el. A csomósfű család otthonában a kínai orvoslás számára csak a gyökerek értékesek, ami a zöldségfélék besorolása mellett szól.

jegyzet: Mint a 18.-ban Amikor a 18. században Angliában az első rebarbaranövényeket élelmiszerként használták, csak a szárát használták élelmiszerként. A zellerhez hasonlóan hússal és más ételekkel is szolgálták, és nem cukorral, ami azt mutatja, hogy a rebarbara mindig is zöldség volt.

A zavartság okai

A más gyümölcsfajtáktól való egyértelmű elhatárolás ellenére, természetesen a növekedést leszámítva, a gyűjtőfogalomra osztás oka a desszertekhez való felhasználás. Németországban a nyelvhasználat úgy épül fel, hogy a növény minden „édes” részét ebbe a csoportba sorolják, még ha biológiailag nem is gyümölcsfajtáról van szó. Ez rendkívül megnehezíti számos növényfajta osztályozását, amint az a következő más növényeknél is látható:

• Paradicsom: gyümölcszöldség, nem zöldség
• Eper: nem bogyó, hanem dió
• Dinnye: nem gyümölcsnövény, hanem gyümölcsös zöldség
• Kesudió: nem dió, hanem csonthéjas gyümölcs, azaz mag

Ez csak néhány példa arra, hogyan csavarják ki az étel tényleges nevét, amely mélyen beágyazódik a nyelvbe. Ez más kultúrákban is megfigyelhető, például a nyugati, angol nyelvterületen. A rebarbara az USA-ban 1947 óta a törvény szerint gyümölcsként szerepel, és ezen a néven kell forgalmazni. Itt meg kell jegyezni, hogy az angol „fruit” szó jelentése ugyanaz, mint a németországi gyümölcs. Ez azt jelenti, hogy a szárhasználat ellenére gyümölcsként árulják, ami persze nem igaz. A rebarbara egyértelműen a főzelékhez, pontosabban a leveles szárzöldséghez tartozik.

Mi az a leveles szárzöldség?

A leveles szárzöldségek egy speciális kifejezés a levél- és szárzöldségekre, amelyek nem oszthatók közvetlenül a két kategória egyikébe sem. Egy másik kifejezés a „szárzöldség” lenne, ami azonban nem a botanikából származik, hanem ismét a szókincsben rögzül. A következő növények szerepelnek a szárzöldségek alatt:

• rebarbara
• Svájci mángold
• spárga
• Zeller

Látható, hogy ezeknek a növényeknek vannak olyan levelei, amelyeket az emberek nem fogyasztanak el. Ezzel szemben a szárat használják, de ezek a leveleket, virágokat és esetleges terméseket viselik, de az ember számára ehetetlenek, vagy csak melléktermékként fogyasztják. Ez azt jelenti, hogy a Rheum rhabarbarum zöldség, pontosabban levélzöldség, amely köznyelvben a szár- vagy levélszárzöldséghez tartozik. A rebarbara és a gyümölcs egyetlen közös vonása az, hogy a nyugati kultúrákban édes ételekhez használják. A keleti kultúrterületen viszont klasszikus zöldségféle.

jegyzet: Will a Rebarbara virág főzve ez is fogyasztható. A virágok viszont nem épülnek be a két csoportba, ha nem alkotnak gyümölcsöt, ami a felhasználás ellenére még inkább a zöldségfélék besorolása mellett szól.