Légifotók 17 őshonos ragadozó madárról

A ragadozó madarak lenyűgöző repülési képességeikkel és vadászati ​​technikáikkal lenyűgözik. Mivel azonban manapság ritkán láthatók, nehéz meghatározni. Hasznos segítség az úgynevezett repülési képek.

ölyvek (buteo)

Közönséges ölyv (Buteo buteo)

• széles, ujjas szárnyak
• Farok: rövid, sávos, többnyire változatos
• behúzott fej
• Siklás: V-alakban emelt szárnyak, felfelé ívelt szárnyvégek
• Szárnyfesztávolság: 113-128 centiméter
• Testhossz: jó 50 centiméter magas
• Élőhely: erdőben tenyészik; vadászat nyílt terepen (erdős tájak legelőkkel, rétekkel, szántókkal és tavi tájakkal)

ölyv (Buteo lagopus)

• világos, csaknem fehéres fej
• alig van különbség a közönséges ölyvhez képest
• gyakran ráz (remegő repülés = repülésben maradás egy pozícióban, hasonló a kolibrihoz)
• Szárnyfesztávolság: 120-150 centiméter
• Testhossz: 50-60 centiméter
• Élőhely: itt migránsok vagy téli látogatók (Schleswig-Holsteinben rendszeresen), nyitott és tágas terep

Mézes ölyv (Pernis apivorus)

Bár a mézes ölyv közvetlenül nem rokon a közönséges ölyvvel, gyakran hozzá hasonlítják. Ezért a repülési képét ezen a ponton ismertetjük.

• hosszúkás fej és egyenes szárnyak, sokkal karcsúbb, mint a közönséges ölyv
• A farka lényegesen hosszabb és keskenyebb, mint az ölyvé
• Feje valamivel karcsúbb és kiállóbb, mint az ölyvé
• Szárnyfesztávolság: 135-150 centiméter
• Testhossz: körülbelül 55 centiméter
• Élőhely: változatos tájak (erdők, bokrok, rétek és művelt sztyeppék keveréke), nagyobb parkos tájak, lehetőleg víz közelsége

Igazi sas (Aquila)

Kis rétisas (Aquila pomarina, Syn.: Clanga pomarina)

• Tipikus repülés: sima siklórepülés lehajtott fejjel
• széles, deszkaszerű szárnyak vízszintes repülési helyzettel
• A kéz szárnyai erős ujjakkal
• Szárnyfesztávolság: 146-168 centiméter
• Testhossz: akár 66 centiméter (kicsit nagyobb, mint egy ölyv)
• Élőhely: Erdők szomszédos, nyílt területekkel; nedves alföld lombhullató és vegyes erdőkkel a határon lápokkal és nedves rétekkel

Arany sas (Aquila chrysaetos)

• karcsú repülő kép
• nagyon hosszú és széles szárnyak
• közepes hosszúságú farok
• A szárnyak szinte vízszintesen tartottak
• A kéz szárnyai feltűnő ujjakkal
• Erősen kiálló fej
• Szárnyfesztávolság: 204-220 centiméter (a második legnagyobb ragadozó madár Európában)
• Testhossz: 75-95 centiméter
• Élőhely: völgylejtők és hegyoldalak az Alpokban; nyáron többnyire a fasor felett vadászik; Közép-Európában csak az alpesi régióban költ

Osprey (Pandion)

Osprey (Pandion haliaetus)

• hosszú, keskeny, többnyire szögletes szárnyak
• vakítóan fehér alsó
• Szárnyfesztávolság: 145-170 centiméter
• Testhossz: legfeljebb 60 centiméter
• Élőhely: nyílt és tiszta vizek (magas faállomány a szemkörnyékig), erdős tavak, árterek, partok

Sólymok és pacsirtafélék (Accipitridae)

Goshawk (Accipiter gentilis)

• rövid, lekerekített, széles szárnyak
• hosszú, világosan lekerekített és széles sávos farok
• gyakran hosszabb siklófázisok repülés közben
• Szárnyfesztávolság: 135-165 centiméter
• Testhossz: 48-62 centiméter (a nőstények lényegesen nagyobbak, mint a hímek)
• Élőhely: Síkságok, hegyekben 1500 méteres tengerszint feletti magasságig, változatos tájak nagy arányban lombhullató, vegyes és/vagy tűlevelű erdőkkel

Sparrowhawk (Accipiter nisus)

• lekerekített, széles szárnyak (kerek szárnyak)
• hosszú farok a sarkoknál lekerekített
• Szárnyfesztávolság: 55-70 centiméter
• Testhossz: 28-37 centiméter (a nőstények lényegesen nagyobbak, mint a hímek)
• Élőhelye: változatos tájak magas erdőaránnyal, kiserdők nyílt terepen

sárkányok (milvus)

Vörös kánya (Milvus milvus)

• Szinonimák: vörös sárkány, villaszentelés, királyi felszentelés
• nagyobb és hosszabb szárnyak, mint a fekete sárkány
• öt ujj a szárnyvégeken
• fényes kézi vibrációs mező
• hosszabb farok, mélyebb villával is, mint a fekete sárkány
• Szárnyfesztávolság: 175-195 centiméter
• Testhossz: körülbelül 65 centiméter
• Élőhely: változatos tájak (erdők és nyílt terek)

Jegyzet: A vörös sárkány nagyon megritkult Közép-Európában. Az Alpokban és az Alpok északi lábánál, valamint Alsó-Szászország és Schleswig-Holstein egyes részein költőmadárként hiányzik, de részben áttelel ezen az országban.

Fekete kánya (Milvus migrans)

• Szinonimák: Fekete Milánó
• hosszú szárnyak, hat ujj a szárnyak hegyén
• hosszú, gyengén villás farok (gyakran "egyenes"-nek nevezik)
• Szárnyfesztávolság: 160-180 centiméter
• Testhossz: körülbelül 57 centiméter
• Élőhely: erdőkben, nagyobb mezei fákon, vízközeli vagy nádas tájakon (gyakran gémtelepek környezetében) költ; a költési időszakon kívül a víz közelében kedveli

Fehérfarkú sas (Haliaeetus)

Fehérfarkú sas (Haliaeetus albicilla)

• széles és deszka alakú szárnyak
• Farka: a felnőtt madárnál rövid és ék alakú, a fiatal madárnál hosszabb és kerekebb
• észrevehetően nagy fej
• Szárnyfesztávolság: 200-240/250 centiméter (Európa legnagyobb ragadozó madara)
• Testhossz: 70-95 centiméter
• Élőhely: tavak, folyók, tengerpartok közelében; Horst öreg fában vagy az erdő szélén (magas fák)

Felszentelés (cirkusz)

Tyúkhal (Circus cyaneus)

• keskeny szárnyak
• hosszú farka
• Siklás és siklás: V-alakban emelt szárnyak
• Szárnyfesztávolság: 100-120 centiméter
• Testhossz: legfeljebb 50 centiméter
• Élőhely: Mezők, lápok és rétek a síkságon, lápos területek, vizes alföld

Mocsári rigó (Circus aeruginosus)

• keskeny, hosszú szárnyak
• hosszú farka
• Siklás és siklás: V-alakban emelt szárnyak
• Szárnyfesztávolság: 115-130 centiméter
• Testhossz: 48-56 centiméter
• Élőhely: nyílt tájak víztömegekkel és kiterjedt nádasokkal, mocsarak, Németországban, különösen Schleswig-Holsteinben és Alsó-Szászországban

Montagu's Harrier (Circus pygargus)

• tipikus repülés: csilingelő, sirályszerű
• hosszú farok és keskeny, hosszú szárnyak
• keskenyebb a szárnya, mint a tyúkól
• Siklás és siklás: V-alakban emelt szárnyak
• Szárnyfesztávolság: 105-120 centiméter
• Testhossz: 43-47 centiméter
• Élőhelye: nedves síkvidék, folyóvölgyek, magas- és lapos lápok, átmeneti lápok

Különleges eset: sólymok (Falco)

Bár tartozik Hawks A legújabb DNS-elemzések miatt már nem tartoznak a ragadozómadarak rendjébe, de mivel általában így emlegetik őket, a legfontosabb képviselőket továbbra is ide soroljuk.

Sólyom (Falco subbuteo)

• gyorsabb manőverező repülés
• nagy becsapódási frekvencia
• csak rövid siklási távolságok
• ritkán ráz
• nagyon hosszú, sarló alakú szárnyak
• A farka rövidebb, mint a vérkeféké
• Szárnyfesztávolság: 82-92 centiméter
• Testhossz: 30-36 centiméter
• Élőhelye: lombhullató és tűlevelű erdők, nyílt terep fákkal

Tipp: A sólyom repülési mintája a közönséges sebesültre emlékeztet.

Merlin (Falco columbarius)

• széles szárnyú és zömök repülésképe
• gyors és egyenes repülés; gyors szárnycsapások, csak rövid siklási fázisok
• hegyes szárnyak, de szélesebbek, mint a sólyom
• A farka rövidebb, mint a vércse, és szélesebb sávval a végén
• Szárnyfesztávolság: 50-62 centiméter
• Testhossz: 25-30 centiméter
• Élőhely: ezen az országban vonulási időben és télen nyílt terepen
• Megjegyzés: A Merlin a legkisebb sólyom Európában.

Kestrel (Falco tinnunculus)

• tipikus repülés: remegő repülés
• hosszú, hegyes szárnyak
• hosszú farka
• Szárnyfesztávolság: 50-60 centiméter
• Testhossz: akár 35 centiméter
• Élőhely: nyílt tájak facsoportokkal, sziklás terep, erdőszélek, zárt falvak, ipari területek, puszták

Jegyzet: A vércse a kultúrtáj leggyakoribb sólyomja.

Vándorsólyom (Falco peregrinus)

• hosszú, hegyes szárnyak
• rövid, hegyes farok
• gyors, erőteljes szárnyverések
• Szárnyfesztávolság: 95-110 centiméter
• Testhossz: 36-48 centiméter (a hímek lényegesen kisebbek, mint a nőstények)
• Élőhely (tenyésztőhely): hegyek, síkságok, tengerpartokon, szigeteken

Gyakran Ismételt Kérdések