Az évelők olyan évelő növények, amelyek túlélik a telet. A hideget és a fagyot azonban másképp tűrik.
Mindenki, aki a kertben dolgozik, ismeri az „évelő” kifejezést. De mi különbözteti meg őket a bokroktól vagy a fáktól, és miért van az, hogy télen nem marad semmi a növényből? Az évelők lágyszárú, évelő növények, amelyek föld feletti növényi részei ellentétben a fákkal és A bokrok alig vagy egyáltalán nem lignizáltak, de lágyszárúak és puhák, és általában minden tenyészidőszak után meghal. A talajba "visszahúzódás" folyamata miatt télen keveset lehet látni belőlük. A következőkben a szívós évelők néhány érdekes képviselőjét mutatjuk be, amelyek nyugodtan dacolnak a fagyos hőmérséklettel.
tartalmat
- 1. Óriás póréhagyma (Allium giganteum)
- 2. Magas erdei kecskeszakáll (Aruncus dioicus)
- 3. Tündevirág (Epimedium × perralchicum)
- 4. Skarlát fukszia (Fuchsia magellanica)
- 5. Kínai őszi kökörcsin (Anemone hupehensis)
- 6. Magas delphinium (delphinium elatum)
- 7. Macskagyökér (Nepeta × faassenii)
- 8. Bergenia (Bergenia cordifolia)
- 9. Párnaharangvirág (Campanula poscharskyana)
- 10. Cickafarkfű (Achillea millefolium)
Szinte minden évelő évelő és télálló, de ez nem jelenti azt, hogy sértetlenül átvészel minden fagyos hőmérsékletet. A jobb tájékozódási támogatás érdekében a növények tűréshatárait különböző télállósági zónákhoz rendeltük. Ez alapján nagyon jól belátható, hogy érdemes-e enyhébb vidékekre ültetni az évelőt, vagy sértetlenül átvészeli a zord időjárást. A télállósági zónák nagyon széles spektrumot fednek le, és Z11-től (+4,4 °C felett) Z1-ig (-45 °C alatt) terjednek. Ezért érdemes odafigyelni a „télálló” kifejezés lehetséges kiegészítésére. Még akkor is, ha a télállóság kissé eltér a régiótól függően, a legjobb, ha olyan évelő növényeket választ a németországi kertjébe, amelyek télállósága legalább Z7 (kb. -15 °C) vagy ez alatti. Az alábbiakban felsorolunk néhány ilyen szívós évelőt, amelyek jól érzik magukat a zordabb területeken.
1. Óriás póréhagyma (Allium giganteum)
Az óriáspóréhagyma egy álló évelő, legfeljebb 180 cm magas. A júniustól júliusig nyíló lila, csillag alakú virágok különösen vonzzák a szemet. Alkalmas ágyszomszédok például a különféle díszfüvek.
2. Magas erdei kecskeszakáll (Aruncus dioicus)
Terjedt, csomós évelőként a Hohe Wald-Geißbart akár 180 cm-es magasságot is elér, ezért sok helyet igényel az évelőágyban. Ellenkező esetben azonban a robusztus évelő gondozása nagyon egyszerű. A virágok nagy részei sárgásfehérek, júniustól júliusig nyílnak.
3. Elf virág (Epimédium × perralchicum)
Az erőteljes területtakaró árnyékos ágyásokba, sőt fák aláültetésére is alkalmas. az Elf virág a borbolya családhoz tartozik (Berberidaceae), sőt 2014-ben az év évelőjének választották. Az örökzöld Perralchicum-Az Art különösen robusztus, ezért a mi szélességünkhöz is megfelelő. A ’Frohnleiten’ fajta például áprilistól májusig nyitja kis, sárga virágait. A lombozat egész évben barnás-zöld színű.
4. Skarlát fukszia (Fukszia magellanica)
A szívós skarlát fukszia ’Riccartonii’ egy kis levelű, gyönyörű piros virágú fajta. Júliustól októberig virágoznak. Az évelő meglehetősen lazán nő felfelé, és eléri a 100 cm-es magasságot. Ez az évelő védett helyen szívós. A hidegtől azonban szalmával, levelekkel vagy fenyőágakkal védeni kell.
5. Kínai őszi kökörcsin (Anemone hupehensis)
A kínaiak Őszi kökörcsin 50-70 cm magasságú, függőlegesen álló évelő. A ’Praecox’ fajta augusztustól októberig nyitja rózsaszín virágait. A tál alakú virágok rendkívül népszerűek a rovarok, például a méhek és a poszméhek körében. A kökörcsin részlegesen árnyékolt helyen fejlődik a legjobban.
6. Magas delphinium (Delphinium elatum)
A fenséges évelő erősen felfelé nő, és eléri a 160 cm-es magasságot. A „Finsteraarhorn” fajta különösen szép, és nem hiába kapta a nevét a Berni-Alpok legmagasabb csúcsáról. A magas delphinium mély lilás-kék virágfürtjei még távolról láthatók. A virágzási időszak júniustól szeptemberig tart.
7. Macskagyökér (Nepeta × faassenii)
A párnaképző macskamenta egyetlen évelőágyásban sem hiányozhat. Májustól szeptemberig sötétlilán virágzik, levelei mentás aromájúak. A ’Walker's Low’ fajta különösen hosszú virágzatú, ideális ágyszomszéd a rózsáknak. Ápolási szempontból a macskamenta meglehetősen igénytelen, jó stabilitás jellemzi.
8. Bergenia (Bergenia cordifolia)
A bergenia 2017-ben az Év Évelője címet kapta – ahogy gondoljuk, joggal, mert a rózsafű (Saxifragaceae) nemcsak egész évben inspirál gyönyörű lombozatával, hanem rendkívül szívós is. A ’Bell Tower’ fajta lilás-piros virágai áprilistól májusig jelennek meg. A terjeszkedő díszcserjét a legjobb kis csoportokban ültetni, ez így jön be.
9. Lógó párna harangvirág (Campanula poscharskyana)
A párnaszerűen növekvő évelő ideális talajtakaró (max. 15 cm). A harangvirág a száraz és köves talajokat kedveli, ezért ideális a sziklakertbe. Az „E.H. A Frost például gyönyörű kékesfehér virágokat hoz létre csillag alakban.
10. cickafark (Achillea millefolium)
Az egyik leghíresebb Cickafark fajták minden bizonnyal a „Lilac Beauty”. A felálló évelő akár 60 cm-es magasságot is elér, és júniustól augusztusig finom, világos-lilás-rózsaszín ernyős virágaival örvendeztet meg bennünket. Nyílt területen a napos hely a cickafark ideál.
A bemutatott növények a szívós évelőknek csak töredékét képviselik, és elsősorban gyakori használatuk vagy vonzerejük miatt választottuk ki őket. Továbbra is előnyt jelent, ha minden ültetési munka előtt tájékozódunk arról, hogy a növények melyik télállósági zónában vannak, így aztán válogathatunk. Végső soron ez egy nagyon egyszerű módja a fagykár okozta meghibásodások elkerülésének. A legjobb Évelő növények az árnyékhoz mint Évelő növényeka penumbra számára Itt találod.
További szívós növények külön cikkünkben gyűjtöttük össze Önnek.