Az izsópot termeszteni nem csak a konyhában érdemes fűszerként használni. Intenzív illatának köszönhetően a kártevőket is távol tartja.
Az izsóp filigrán virágaival sok lepkét is vonz [Fotó: Brian Plunkett – CC BY 2.0]
Izsóp (Izsópofficinalis) népszerű fűszerként mártások, öntetek vagy különféle húsételek készítéséhez. Kifejezett ízintenzitása miatt az izsópot meglehetősen kis mennyiségben érdemes használni. A fűszeres alcserjét valaha gyógynövényként használták. Mivel azonban az izsóp az összetevői miatt nagyobb mennyiségben okozhat görcsöket, az izsóp gyógynövényként való felhasználása a múlté. A fűszeres levelek mellett ehetőek a júniustól szeptemberig erős kék-ibolya színben megjelenő díszvirágok is. Az alcserje intenzív illata megtart néhány kártevőt, mint pl Levéltetvek, néhány hernyó vagy csiga el. Tehát ha problémái vannak az ilyen nem kívánt vendégekkel, akkor megpróbálhatja kíméletesen és környezetbarát módon orvosolni a problémát úgy, hogy izsópot ültet a problémás területre. A következőkben megtudhatja, milyen apróságokat kell figyelembe venni a sokoldalú, de rendkívül könnyen kezelhető izsóp termesztése során.
Izsóp termesztése - lépésről lépésre
1. Elhelyezkedés:
Ha tud az izsópnak napos helyet kínálni a széltől a lehető legvédettebb helyen, akkor ez egy jó alapkő. A talajnak emellett a lehető legáteresztőbbnek kell lennie, és nem lehet kitéve a víz eláztatásának. Ellenkező esetben a gyökérgombák gyorsan veszélyeztethetik az izsópot. Ha csak nehéz, nedves talajok vannak a kertben, akkor vagy homokba dolgozva fellazíthatjuk, vagy áttérhetünk cserepes termesztésre. Ez is probléma nélkül megoldható, de az ültetőgépet akkora méretre kell kiválasztani, hogy az izsópnak elegendő teret biztosítson a kibontakozáshoz. A legjobb, ha a miénkhez hasonló vízáteresztő növényi talajt használunk cserepes termesztéshez Plantura bio gyógynövény- és magkomposzt.
2. Szaporítás:
Különféle lehetőségek állnak rendelkezésre az izsóp szaporítására saját kertjében. Természetesen az izsópmag egyszerűen megvásárolható és elvethető. Mivel a palánták fagyérzékenyek, május eleje előtt nem szabad a szabadba vetni. A házban márciustól már korábban is ki lehet vetni a magvakat, így a fiatal növények későbbi kiültetésre is felhasználhatók a kertben. Ha az izsópot dugványokkal szeretnénk szaporítani, tavasszal vagy nyár elején eltávolíthatjuk a körülbelül 5 cm hosszú, fásatlan hajtásokat. Előnyt jelent, ha a dugványoknak még nincs virága, virágbimbója. Egy virág nagy energiaráfordítást jelentene az áteresztő szubsztrátumba helyezett hajtások gyökeresedésének rovására. Az izsóp az egyes hajtások leengedésével és így a talajjal való érintkezésével is könnyen szaporítható. Ezután gyökerek képződnek a hajtáson, majd az izsóp leeresztett ágát eltávolíthatjuk az anyanövényről és átültethetjük.
3. Öntözés és műtrágyázás:
Az izsóp a rendkívül száraz helyhez is alkalmazkodik, és megbirkózik a hosszan tartó szárazsággal. Ágyás esetén ezért általában nem szükséges öntözni az izsópot. Ha az évelő alcserjét cserépben termesztik, időnként öntözésre lehet szükség. A kevesebb azonban itt több, mert izsóp egyáltalán nem szereti a túl nedveset, sőt a vizeset sem.
Tavasszal egy kis szerves anyagot, például komposztot vagy egy hosszú távú szerves trágyát, mint a miénk, használnak. Plantura szerves univerzális műtrágya Földbe akasztva az izsóp tápanyagellátása biztosított. Cserepes termesztésnél elegendő a fő növekedési szakaszban a virágzás kezdetéig egyszer-kétszer újratrágyázni komplett tápműtrágyával. A friss aljzatba alkalmankénti átültetés is élénkítő hatással bír, és felfrissíti a tápanyag-egyensúlyt az izsópültetőben. Két-három évente érdemes átültetni tavasszal, az izsóp bimbózásával.
4. Vágott:
Ha az izsópot nem vágják le, fokozatosan elveszíti alakját. A hajtások meghosszabbodnak, alulról egyre jobban megbarnulnak és csupaszodnak. Az alcserje élénk elágazódása ekkor már nem történik meg. Az izsóp már megfáradt részét azonban nem szabad visszavágni. Az izsópnak nincs elég ereje ahhoz, hogy ebből a növényrészből újra kikeljen. Alternatív megoldás a szokásos vágás. Az őszi vágás okozta fagykár elkerülése érdekében érdemes tavasszal vágni, mielőtt az izsóp újra kihajt. Ezután a hajtások lerövidülnek a növény fás része fölé.
5. Áttelel:
Valójában az izsóp számára a tél nem probléma. Ennek ellenére - és különösen, ha formáló őszi vágás történt - az izsópot védőburkolattal kell ellátni. Emelők, vastag levélréteg vagy kerti gyapjú ideálisak erre. A nappali hőmérséklet emelkedésével kora tavasszal le kell fedni a védőréteget, hogy elkerüljük alatta a penészképződést.
6. Aratni:
Az izsópot mindig lehet betakarítani, amikor az ízes levelek a növényen vannak. Ezeket egyenként vagy egész hajtásként le lehet szedni. A betakarítás a legintenzívebb aromájú, feltéve, hogy virágzás előtt történik. De az intenzív színű izsóp virágok is ehetők. Remek kredencként szolgálnak mindenféle ételhez.
7. Tárolni:
Az izsópot a legjobb frissen, a betakarításból használni. Ahhoz azonban, hogy a betakarítás hosszabb ideig fogyasztható legyen, különböző tárolási módok állnak rendelkezésre. A fűszeres leveleket külön-külön vagy a hajtásokon ülve száríthatjuk. Nagyon jól le is fagyaszthatod. Ennek előnye, hogy a szárításhoz képest nem olyan nagy az aromaveszteség. Igényeitől függően az izsóp részletekben is kivehető a fagyasztórekeszből. A tartósítás másik lehetősége a hajtások olajba vagy ecetbe áztatása. Az olaj vagy ecet ezután magába szívja az izsóp aromáját, és fűszerezésre és főzésre használható. Ha azonban a hajtások nem merülnek el teljesen a folyadékban, a növény részei gyorsan penészedni kezdenek.
Ha többet foglalkozol a témával Betakarítsuk, tároljuk és használjuk az izsópot Ha tanulni szeretne, hasznos tippeket talál ebben a cikkben.
