Nem minden burgonya egyforma: a közkedvelt gumó nagy választékot kínál, és alig van más hely, ahol annyi él, mint Ellenbergék farmja.
Karsten Ellenberg szenvedélyes burgonyatermesztő. Barumi farmján mindenféle fajtát termeszt. Ott a régi fajták megőrzésének szentelte magát, és nemesíti a sajátjait is, amelyek a szupermarket burgonyával ellentétben sokféle tulajdonsággal rendelkeznek. Egy interjúban beszél erről a burgonyafajtáról, a németek körében legnépszerűbb fajtáról, és tippeket ad a saját kertben való termesztéshez.
Úgy tűnik, hogy a burgonya nagy szenvedély az Ön és családja számára. Hogyan jött létre?
krumpli mellett nőttem fel. Apám krumplit termesztett, előtte a nagyszüleim. A burgonya mindig is nagyszerű volt, mind a gazdaságban, mind a családunkban. Összességében könnyen termeszthetőek, nagy hozamúak, könnyen tárolhatók, és mindig lehet pénzt keresni. És amúgy is ízlik.
Mikor jött, hogy a különleges burgonyafajtáknak szentelje magát?
1990-ben áttértünk az ökológiai gazdálkodásra és a 90-es évek végén elkezdtem a régiekkel foglalkozni. Burgonyafajták hogy összegyűljenek. Akkor láttuk, hogy az emberek a múltban egyszerűen keresztezték a fajtákat. Aztán elkezdtünk egy kicsit magunk is tenyészteni. Ez teljesen lenyűgöző volt. Gazdálkodóként számomra teljesen ismeretlen volt valami, mint a kékburgonya. És ahogy a különböző fajták másképp néznek ki, úgy természetesen az ízük is eltérő. Ezután kidolgoztuk a burgonya fajtáját.
Mostantól rengeteg különféle burgonya áll rendelkezésére. Hányan vannak pontosan?
Körülbelül 150 fajtánk van, ebből évente mintegy 35-40 fajtát termesztenek eladásra. A többit csak tenyésztésre és megfigyelésre viszik és az archívumba helyezik, hogy később hivatkozhassunk rájuk. Tehát gyakorlatilag függetlenek vagyunk.
Természetesen génbankokkal is cserélünk, például a Rostock melletti Groß Lüsewitzben található burgonya génbankkal. Van kapcsolatom Edinburgh-val is, az ottani burgonya génbankkal. Ez az egyik legnagyobb Európában. Kapcsolatban vagyok a világ legnagyobb burgonya-génbankjával is Limában, Peruban. Nagyon érdekes fajtáik vannak. A sokszínűség tehát nem áll meg itt.
Ilyen nagy fajta mellett mi a különbség a fajták között?
Az európai vagy a kereskedelemben oly gyakori fajták csak kis mértékben térnek el egymástól.
Az idősebb fajták vagy a vadburgonya sokkal változatosabb. Ezeket egyrészt a héj színe alapján lehet megkülönböztetni. A világossárgától a vörösig és a sárga foltostól a feketéig és liláig változhat. A burgonya hússzíne és a gumók formája természetesen ugyanúgy eltérő lehet. És amilyen másnak néznek ki, ugyanolyan más az ízük is. Minden van fanyar, földes-fanyar, erős, édes, vajas, diós és lisztes között. Mindenkinek megvannak a saját preferenciái a burgonya ízét illetően. Vannak fajták, amiket az egyik nagyon szeret, a másik például egyáltalán nem.
Miért olyan fontos számodra a burgonya sokféleségének megőrzése?
Fontos, hogy legyen a fogyasztó számára elérhető változatosság, és hogy legyenek különböző formák, színek és ízárnyalatok. Ha van univerzális fajtája világszerte, akkor a kereskedő ott vásárolhat, ahol a fajta a legolcsóbb. De ha vannak sokoldalúbb fajtái, akkor gazdálkodóként nem vagy annyira felcserélhető. A burgonyát is gyakran fertőzik károsító szervezetekkel. A vírusok, baktériumok és gombák mind megakadályozhatják a törzsek virágzását. Ennek ellensúlyozására a modern nemesítés rezisztenciákkal dolgozik. A szennyező anyagok és káros szervezetek azonban mindig újból felbukkanhatnak. Ha viszont nagyon sokféle fajta van, nagyobb a valószínűsége annak, hogy véletlenül ellenállás alakul ki.
Ha már a tenyésztésnél tartunk, hogyan is működik?
A vegetatív szaporodás mellett létezik ivaros szaporodás. Ha virágzik a burgonya, akkor átvihetem egy másik fajta virágporát erre a növényre, és kijön egy burgonyabogyó. A bogyó és az általam kiszárított apró magvak a kulcsa a termesztésnek. Minden magból új fajta válhat. Bár ezek egymáshoz kapcsolódnak, genetikailag különböznek egymástól. A tenyésztés feladata a szelektálás, attól függően, hogy milyen kívánságaim vannak. Velünk az ökológiai gazdálkodásban olyan fajtát szeretnénk, amely gyorsabban és erőteljesebben tud érvényesülni, mint a vadon élő fűszernövények. Kevesebb műtrágyával és csak szerves trágyával is jól növekedjen és lehetőleg legyen némi ellenálló képessége. Persze ennek is jó ízűnek kell lennie, mert végső soron ez számít.
Bármely hobbikertész megteheti ezt is: Ehhez vegyünk egy bogyót, és hagyjuk érni, amíg kicsit megpuhul. A magokat ezután kimossák a bogyókból, és a következő tavasszal kihordják.
Milyen fajtákra számíthatunk Önöktől a jövőben?
Soha nem mondhatom biztosan, mert a természetnek megvannak a maga szabályai. Jelenleg mélysárga fajtán tenyésztünk. Még csak egy kicsit érlelődik, de izgatottan várom, milyen íze lesz. Az ízeink is viszonylag újak. Ezek a Heidemarie, a Rote Emmalie és a Blaue Anneliese. Szeretem, ha meglep a természet. Sok fajta annyira eltérő ízű. A közönséges burgonyatípus mellett a Solanum tuberosum, van más fajta burgonya is olyan Solanum phureja. Az ilyen típusú burgonyafajták, mint pl. B. a Mayan Twilightˈ vagy a Mayan Goldˈ íze enyhén édes. Ízben még sokat lehet fejlődni a burgonyafajtákkal, amelyek aztán később forgalomba kerülhetnek. Ettől még magam is izgatott vagyok.
De most mondja el nekünk: melyek a németek legnépszerűbb fajtái?
Ahogy sok éven át "Linda". Ez egy viaszos, sárga húsú fajta. Aztán ott van a vörös bőrű Lauraˈ, ami nagyon népszerű. Ott van az ˈAnnabelleˈ, ami egy korai, újabb fajta, aminek korán megvan az aromája is. Az ˈAgriaˈ mélysárga, és gyakran használják sült krumplihoz. A lisztes tartományban van például a Gundaˈ, ami szintén egy újabb fajta. Itt van még az ˈAdrettaˈ, amely Németországból származik, és egy kicsit régebbi, erős aromájú fajta.
Van személyes kedvenced?
A kék Annelieseˈ. Mélykék, viaszos és szép zsíros, így az illata is kellemes.
Feltéve, hogy egy nagyon szokatlan és egzotikus fajtát szeretnék, melyiket ajánlanád?
Ismét a Blue Annelieseˈ vagy a Heiderotˈ, mindkettőnek gyönyörű színű húsa van.
Például egy újabb fajta a Nemoˈ. Vörös-sárga héjával némileg a kökörcsinhalra emlékeztet. Lisztes és inkább gyümölcsös, holland termelőtől származik.
Most gyanítom, hogy nem minden fajta fejlődik egyformán jól a házikertben. Milyen fajtákat ajánlana olvasóinknak otthoni kerti termesztésre?
Mindenképpen a ˈLindaˈ, mert Németországban mindenhol növekszik, és egy kis szárazságot is elvisel. A "Heiderot" és a "Blue Anneliese" termesztése rendkívül robusztus. A kettő kicsit később érik, így újburgonyának nem feltétlenül alkalmas, de utána tárolva csodás. Németországban bárhol termeszthetők.
Most ismét megragadom az alkalmat, hogy beszéljek egy ilyen burgonyaszakemberrel: Mit kell figyelembe vennie egy hobbikertésznek burgonyatermesztéskor?
Fontos, hogy olyan robusztus fajtákat válasszunk, amelyek a következő évben újra termeszthetők, és nem kell azonnal új palántákat vásárolni. Termesztéskor célszerű egy korai és egy késői fajta. Tehát korán van mit ennie, és a későbbieket jobban tárolhatja. Egy korai fajta például az Annabelleˈ. Hoz tárolás néha használhatod a hűtőt, ha nincs hideg pince. Csak az a fontos, hogy a burgonyát sötétben tároljuk, különben a napfénytől vagy a lámpafénytől megzöldül. Kipróbálhat valami specifikusabbat is, például az ujjas fajtákat. Ott van a ˈLa Ratteˈ vagy az Angeliter Tannenzapfenˈ, a ˈRosa Tannenzapfenˈ és a Bamberger Krumbeereˈ. Ezek olyan fajták, amelyeket formájuk és méretük miatt kicsit nehezebb betakarítani, de kézzel is meg lehet csinálni. De ízükben nagyon érdekesek.
Végül lenne még egy utolsó kérdésem: az egész munkád a burgonyáról szól. Hogy néz ki ott a privát kertje? Te is termesztel ott krumplit?
A kertünkben több gyümölcsfa és egyéb gyümölcs van, málna és néhány eper, ami nincs a mezőn. De számomra a mezők valójában a kertem.
Ha többet szeretne megtudni a burgonyafajták sokféleségéről, a legjobb, ha egy pillantást vet az udvarra Ellenberg család múlt.
