Invazív fajok és neobiota: meghatározás és fajták – Plantura

Az invazív fajok (neobiota) szaporodnak. A cikkben megtalálja a Németországban élő invazív fajok definícióját és listáját.

A növények és állatok a Föld hosszú története során mindig új élőhelyeket nyitottak meg. Természetes körülmények között azonban ez nagyon lassan megy végbe, és egy uralkodó ökoszisztéma általában ennek megfelelően képes "megszokni" az új fajokat. Most az ember lép játékba. A korábban áthághatatlan határokat (például az Atlanti-óceánt) átlépték a hajók, és az állatok hirtelen olyan helyeken találták magukat, ahol nem volt természetes ellenség. A kereskedelem és a globalizáció miatt napi árucsere zajlik, ami mindig magában hordozza annak kockázatát, hogy hívatlan növényi magvak vagy állatok is bekerülnek a fuvarba. Mindezek az ember alkotta hidak komoly problémákat okoznak a hazai ökoszisztémákban szerte a világon. Ha egy ökoszisztéma tönkremegy egy idegen faj miatt, az gyakran a biológiai sokféleség elvesztésével jár. Más szóval: Több őshonos fajnak át kell adnia helyét egy idegen fajnak. Ma például azt feltételezik, hogy csak 13 000 növényfajt vitt el az ember.

Meghatározás: invazív fajok és neobiota

• Idegen faj invazívha az új fajok megjelenése nemkívánatos hatásokat okoz. Egy invazív faj például úgy befolyásolhat egy biotópot vagy egy ökoszisztémát, hogy az őshonos fajok már nem élhetnek ott, vagy nem találnak táplálékot.
• A dallamos kifejezés Neobiota nem ítéli meg, hogy egy idegen faj invazív, azaz káros-e. A szó csak arról ad információt, hogy az érintett fajt emberek rabolták el.

A németországi invazív fajok listája

Egy dologra rögtön rávilágítunk: Németországban több száz neobiota él. Ezeknek azonban csak körülbelül 10%-a valóban invazív. Nem lehet tehát általánosságban elmondani, hogy minden betelepített faj káros.

Az 5 legjobb invazív állat Németországban

• Vadgesztenyelevél-bányász (Cameraria ohridella): A 90-es évek vége óta a rettegett levélbányász Dél-Európában a kontinenstől északra terjedt el. Azóta Németországban sok vadgesztenyét érintett a pestis. A kis lárvák aknákat fúrnak a gesztenyelevelekbe, és emiatt nyáron a teljes levélállomány megbarnulhat. A hazai vadászok és madarak még nem igazán kaptak rá kóstolót, vagyis a vadgesztenyére szakosodott lepke szinte akadálytalanul terjedhet.
• Dobozfa lepke (Cydalima perspectalis): A közelmúltban betelepített invazív faj a buksólepke. A Kelet-Ázsiában őshonos lepke valószínűleg 2006-ban nemzetközi kereskedelem révén került Németországba. Nem csak a házikertek bukszusait veszélyeztetik a falánk hernyók. Németország utolsó természetes bukserdőit is komolyan veszélyezteti az új kártevő jelenléte.
• Cseresznyeecetes légy (Drosophila suzukii): A Délkelet-Ázsiában honos cseresznyeecetes légy nemcsak a németországi gyümölcstermesztők és hobbikertészek számára jelent óriási problémát. Életmódjuk és rendkívül magas szaporodási arányuk miatt Európában egyes termések szinte teljesen megsemmisültek. Mivel a cseresznyeecetes légy csak az érett gyümölcsöket támadja meg, a növényvédő szerek használata már nem lehetséges. Nagyon valószínű, hogy a kis légy 2008 körül fertőzött gyümölcsön keresztül jutott el Európába.

• Camber rák (Orconectes limousus): Őshonos rákjaink számára különösen nagy veszélyt jelentenek az Észak-Amerikából származó rákok. Terjeszti a rákos pestist, amely más rákok számára halálos, és amely ellen immunis. Az amerikai rák számos területen kiszorította az eredeti fajt. A rákot 1890 körül telepítette be egy porosz kamarás, aki szintén halász volt.
• Észak-amerikai kecskebéka (Rana catesbeiana): A 80-as évektől az impozáns béka a helyi tavakat díszítette volna, és eladták érte. Az észak-amerikai béka azonban valódi veszélyt jelent kis békafajainkra. Az óriás kecskebéka a táplálékért versenyez az őshonos békákkal, az eredeti fajok többnyire vesztesek.

Az 5 legjobb invazív növény Németországban:

• Piros kancsó növény (Sarracenia purpurea): Ez egy népszerű húsevő növény. Az eredetileg New Jersey déli részétől Florida északkeleti részéig elterjedt növény még mindig népszerű dekoratív szobanövényként. A lápi növényt sok évvel ezelőtt szándékosan telepítették különböző német lápokba, ahol pompásan fejlődött, és mára a növényzet 50%-át teszi ki. Mivel a lápok különösen érzékeny ökoszisztémák, fennáll annak a veszélye, hogy az őshonos fajoknak át kell adniuk helyét a vörös kancsó növénynek.
• Nagy algapáfrány (Azolla filiculoides): Az invazív páfrány eredeti elterjedési területe Kanadától Dél-Amerika északi részéig terjed. Kezdetben a növény főleg a botanikus kerteket díszítette ebben az országban. Eközben azonban az úszólevelű növény szinte minden szövetségi államban jelen van, és kiszorítja az őshonos és veszélyeztetett úszópáfrányt.
• Tűlevelű (Crassula helmsii): A tűlevelű szintén botanikus kerten keresztül került Németországba. A vízkedvelő növény hazája Ausztráliában és Új-Zélandon található. Erőteljes növekedésének köszönhetően az invazív gyógynövény gyorsan kiszorítja az őshonos vízinövényeket, és a tarajos gőte is elkerüli a tűlevelű gyógynövényes területeket.

• Közönséges kutyafogfű (Cynodon dactylon): Ennek a kellemetlen édes fűnek a behozatala szintén nem volt szándékos. Az első füveket már 1712-ben találták Németországban. A közönséges kutyafogfű veszélyt jelent az őshonos fűfajokra, és a kukoricanövényeket megtámadó növényi vírus téli gazdája.
• Óriás disznófű (Heracleum mantegazzianum): A gyönyörű ernyősvirágúak valószínűleg dísznövényként kerültek Németországba a Kaukázusból. A széles körben elterjedt gyógynövény számos őshonos fajra negatív hatással van az ugargyepeken, és kiszorítja őket. Az óriás disznófű olyan méreganyagot is tartalmaz, amely napfény hatására irritálja a bőrt.

A Dobozfa lepke Németország egyik leginvazívabb állatfaja. Itt mindent megtalálsz, amit a bosszantó kártevőről tudni kell.

Korábbi bejegyzések