Gyertyafű: hely, gondozás és fajták

A rendkívül dekoratív virágok és a nagy fajtaválaszték a gyertyafüvet egyre népszerűbb évelővé teszik, amely ráadásul meglehetősen igénytelen.

A gyertya fű (Persicaria amplexicaulis) igazi kincs a kertben, mert nem igényel különösebb gondozást, és általában nagyon robusztus. Ráadásul hosszan tartó virágzásával és gyors növekedésével is meggyőz. Más növényekkel kombinálva különösen vonzó ültetvények hozhatók létre.

Gyertyafű: eredete és tulajdonságai

Persicaria amplexicaulis a csomósfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, és az új taxonómiai leletek miatt a szinonimák között is szerepel

Bistorta amplexicaulis és Polygonum amplexicaule híres. A gyertyafű természetes előfordulása a Himalája régióban található, és Afganisztántól Kínáig terjed. Ott inkább friss vagy nedves évelő folyosókon és fák szélén, napos és árnyékos helyeken nő.
A lombhullató évelő 100-120 cm magas bokros csomókat képez. Rövid sarkantyúkon keresztül fokozatosan szétterjed. A virágszárak a sűrűn növekvő, zöld lombok közé nyúlnak fel, melyek csúcsán a gyertya alakú virágszálak találhatók. A fajtától függően fehér, rózsaszín, rózsaszín vagy piros színűek. Az évelő virágzási pompájában meglepően sokáig - július közepétől október végéig - gyönyörködhetünk. A gyertyafű levelei körülbelül 5-15 cm hosszúak, és körülveszik a szárat, ezért szív alakúak. Az évelő, robusztus növény szívós, ezért a hideg évszakban nem igényel különösebb kezelést.

A gyertyafű méhbarát? A gyertyafű nagyon jó nektár- és pollennövény, ezért rovarok, például méhek és lepkék táplálékforrása. A fajtától függően ez a tulajdonság többé-kevésbé hangsúlyos.

A legszebb göndörfűfajták kertjébe

A gyertyafű fajtáinak legszembetűnőbb megkülönböztető jegye általában a virágok színe.

• Persicaria amplexicaulis ˈAlbaˈ: Ez a méhbarát fajta elegáns, fehér virágaival nyűgöz le augusztustól októberig. 100-120 cm magasra is megnő, vágott virágnak is alkalmas.

• Persicaria amplexicaulis Anna: Az 'Anna' fajta lenyűgöző, 120-140 cm magasságot ér el, és élénk rózsaszínben virágzik júliustól októberig. A rovarok is élvezik.
• Persicaria amplexicaulis ˈSaraˈ: Ez a szabadon virágzó fajta kiváló egészséggel és stabilitással győz meg. Júliustól októberig mutatós lilás-rózsaszín virágokat visel, 100-130 cm magasra is megnő. Alkalmas rovarlegelőnek is.
• Persicaria amplexicaulis Bika: A virágzásra kész ˈTaurusˈ gombóc valamivel alacsonyabb, 80-100 cm magas. Intenzív sötétvörös virágai júliustól októberig az évelőt is díszítik. Ez a fajta gyakran dekoratív vörös őszi színt is mutat.

• Persicaria amplexicaulis ˈOrangofieldˈ: A rendkívüli virágszín különösen érdekessé teszi ezt a fajtát. Mert a lazac rózsaszín színével igazi szemet gyönyörködtető. Magassága eléri a 70-90 cm-t és nagyon szívesen virágzik.

Tipp: Rokon és ugyancsak kedvelt faj a réti cserfesfű (Persicaria bistorta), más néven kígyógombóc. Kiválóan alkalmas napos és nyirkos helyekre, például víz szélére. Népszerű fajta például a ˈSuperbaˈ.

Növénygombóc

Az évelő az alább említett helyen fejlődik optimálisan, de más helyeken is elég jól fejlődik. Itt többet megtudhat a legmegfelelőbb helyről, és tippeket adhat az ültetéshez.

Tipp: A gyertyafű kissé burjánzik rizómáival, és át is tud jutni Szaporítsuk az önvetést, de általában nem okoz kellemetlenséget, és még mindig jó szelíd. Ennek a növekedésnek az az előnye, hogy hatékonyan elnyomja a gyomokat.

helyét és eljárását

Optimálisan fog Persicaria amplexicaulis lazított, friss vagy nedves vályogos talajba ültetve napos-árnyékos és szélvédett helyre. A tápanyagban gazdag, humuszban gazdag és mély vályogos talaj a legalkalmasabb. A csomósfű különösen otthonosan érzi magát a fás széleken, de a vízparton is, és tökéletesen illeszkedik az évelő szegélyekbe és a csodálatos évelők ágyásába.
Az erősen homokos, kopár talaj talajának javítására bőséges érett komposztot vagy jó minőségű humuszos talajt keverhetünk bele. Erre például a miénk is alkalmas Plantura szerves komposzt, amely jó víztároló képességű és tápanyag-elérhetőségű szubsztrátumot kínál a növénynek. Homokot vagy őrleményt csak nagyon tömör talajba szabad bedolgozni, mert a csomós fű még pangó nedvességben is jól fejlődik.

Az évelő növény ültetésére tavasszal, május közepén vagy ősszel, szeptember környékén alkalmas időszak. Ha több példányt kombinálunk egy csoportos ültetésben, körülbelül 50 cm távolságot kell tartani. Semmi esetre sem szabad három évelőnél többet ültetni négyzetméterenként, mert az egyes növények idővel tovább terjednek.

Combine knotweed: jó ültetési partnerek

A jó növénykombináció a csomborfűvel például a harmonikus virágzási időszakot eredményezi őszi kökörcsin (Anemone hupehensis). De szintén őszirózsa (őszirózsa), lángvirág (lángvirág) és ezüst gyertyák (Actea simplex) kiválóan alkalmasak növényi partnerként. val vel díszfüvek érdekes kombinációk hozhatók létre. Másrészt általában kerülni kell a kisebb növényszomszédokat a csomósfűvel, mert ezek rövid időn belül elpusztulnak a fény- és helyhiány miatt.

A megfelelő gondozás: vágás, műtrágyázás és Társ.

Mint már említettük, a gyertyafű gondozása során nincs szükség összetett intézkedésekre. Annak érdekében, hogy évelő növényének a lehető legjobb feltételeket biztosítsa az egészséges növekedéshez, az alábbiakban néhány tippet ismertetünk.

Öntözze meg a gyertyafüvet

A frissen ültetett göncös példányokat ne érje hosszabb szárazság, így a talajt jobb, ha körös-körül jól nedvesen tartja. A jól bevált évelők azonban megbirkóznak az időnkénti száraz időszakokkal. A tartós vizesedés károsíthatja a csomót – különösen, ha télen túl nedves a talaj, fennáll annak a veszélye, hogy a növény rizómái megrohadnak a gombás fertőzés miatt.

Termékenyít

Az évelő nem függ a rendszeres műtrágya jó talajon történő kijuttatásától, de hasznos az érett komposzt vagy virágműtrágya granulátum, mint a miénk tavasszal. Plantura szerves virágműtrágya beépül az altalajba. Ennek eredményeként ismét fontos tápanyagok kerülnek a talajba, és a talaj élete megnövekszik.

Vágott gyertyafű

Félig metszve az erős szél vagy a csapadék hatása ismét ellensúlyozható, és a növény rövid időn belül ismét tömören kihajt. Ez az intézkedés bizonyos esetekben újbóli virágzást is okozhat.

jobb üHibernálás

Az átteleléshez az elszáradt leveleket egyszerűen a földön lehet hagyni, így a rizómák is védve vannak a hidegebb hőmérsékletektől. Különösen nedves és hűvös területeken az évelőt kefével is be lehet takarni.

Szorozzuk meg a knotweed

A már említett önvetésnek köszönhetően ősszel megbízhatóan szaporodik a gyertyagomba. A következő tavasszal több palánta is látható lesz az évelő körül, amelyek nem kívánt szaporodás esetén könnyen eltávolíthatók vagy egyszerűen átültethetők.
A szaporítás legjobb módja az évelő felosztása, amit egyébként is három-négy évente meg kell tenni, hogy megfiatalítsuk a növényt. Ehhez a gyertyafüvet tavasszal közvetlenül kihajtása előtt kiássák, és egy kicsit lerázzák a talajt a gyökerekről. Most szétválasztja a növény azon részeit, amelyek már jó gyökérrendszert fejlesztettek ki. Most minden egyes alkatrészt visszahelyezett a kívánt pozícióba, és jól öntött.

Mérgező a gyertyafű?

Alapvetően a gyertyafű nem fogyasztásra szánt növény. A gyertyafű és más csomófűfajok azonban nem tartalmaznak méreganyagokat, ezért nem jelentenek veszélyt sem emberre, sem állatra. Figyelembe kell azonban venni, hogy a növények többé-kevésbé nagy mennyiségben tartalmazhatnak oxálsavat, ami nagy koncentrációban egészségügyi problémákat okozhat. Gyerekek, terhes nők és különösen korábban betegségben szenvedők ne egyék a növényi részeket. A macskáknak sem szabad megenniük a növényt, mert szervezetük nem tudja lebontani az oxálsavat. Kár azonban csak nagyobb mennyiség elfogyasztása esetén következik be.

Egy másik érdekes növény a Polygonaceae családból a vérdokkoló (Rumex sanguineus). Nem csak dekoratív levelei vannak, hanem például salátákba is adható.