A póréhagyma egészséges, népszerű és jól érzi magát saját kertjében: mindent megmutatunk eredetéről, és tippeket adunk a termesztéshez, a betakarításhoz és a tároláshoz.
A póréhagymát (Allium porrum) időtlen idők óta zöldségként értékelték. Az egyiptomi falfestmények azt mutatják, hogy már akkoriban nagyon népszerű volt. A rómaiak hozták Egyiptomból Európába a póréhagymát. Úgy tartják, hogy a póréhagyma a vad nyári póréhagymából fejlődött ki, amely Egyiptomban és más mediterrán országokban is őshonos. Nem csak a latin neve utal a hagymával való rokonságára: az illata és az íze egyértelmű nyom! Míg a régebbi és hagyományos fajták még mindig a szár tövéhez (a gyökerek felett) kapcsolódnak. enyhén hagyma alakú vastagodást alkotnak, ez a modern fajtákban már nem található meg.
Sok póréhagymafajta szívós. A következő évben is betakaríthatóak április végéig. Utána általában már késő, mert a póréhagyma már kezd virágozni. Ezután a hosszú virágszáron kerek-ovális ernyő alakul ki, sok kis fehértől rózsaszínig terjedő virággal.
Szinonimák: póréhagyma, Welschzwiebel, húspóréhagyma, kerti póréhagyma, széles póréhagyma, kerti póréhagyma
tartalmat
-
A póréhagyma megfelelő termesztése
- A póréhagymának sok fajtája létezik
- Amit a póréhagyma betakarításáról és tárolásáról érdemes tudni
- Hozzávalók és felhasználás a konyhában
- Betegségek és kártevők a póréhagyma termesztésében
A póréhagyma megfelelő termesztése
A póréhagyma az egyik nehéz etető. A laza és enyhén homokos talajokat kedveli. A talajnak tápanyagban gazdagnak kell lennie, és lehetőleg mélyen meg kell lazítani az ültetés előtt. A napos és félárnyékos helyek optimálisak a termesztéshez. A közönséges kerti talajokat bő komposzttal kell javítani (négyzetméterenként legfeljebb 10 liter). Ez nem csak a tápanyagellátást javítja, hanem a talaj víztároló képességét is. A tápanyagokon kívül a póréhagymának mindig elegendő nedvességre van szüksége.
Az ágyástervtől függően előnyben részesítheti a póréhagymát, vagy közvetlenül a szabadba vetheti. Ha előveteményként póréhagymát szeretnénk ültetni, akkor az ablakpárkányon lévő magvakat részesítsük előnyben öt-hat hétig. Április közepétől a fiatal növényeket körülbelül 15 cm-re helyezhetjük az ágyásba. Márciustól érdemes megfontolni a korai fajták magjának szabadföldi elvetését. A későbbi fajtákat, amelyeket ősszel vagy télen szeretne betakarítani, május és június között vethetjük el. 15 cm-es méretben a palántákat kiszúrják, majd 15 cm távolságra átültetik. Az ültetési mélység kb 10-12cm legyen, mert végül is a póréhagyma szárának fehér részét szeretné növelni.
Néhány kísérletezni vágyó póréhagyma kedvelő az úgynevezett lyukba ültetési módszert veszi igénybe. Itt hagyják a fiatal növényeket tovább növekedni az átültetés előtt. Ezután a fellazított talajba 20-25 cm mély zárat vágunk. Óvatosan engedje le a palántát a lyukba úgy, hogy a levelek felső csúcsa éppen kilógjon a talajból.
A növekedési szakaszban három-négy alkalommal kell műtrágyázni, kéthetes időközönként. Itt teljes műtrágya ajánlott. A talaj rendszeres felhalmozása a növény körül hosszú fehér szárat biztosít. A póréhagyma fehér része nagyon enyhe ízű és különösen finom állagú.
Részletes, lépésről lépésre szóló útmutató a póréhagyma termesztése itt találod.
A póréhagymának sok fajtája létezik
Az általunk ismert póréhagymát általában nyári és őszi/téli póréhagymára osztják. Itt nem csak a betakarítási idő a meghatározó: a legtöbb nyári fajta nem elég fagyálló ahhoz, hogy túlélje az alacsony mínusz hőmérsékletet.
A fajták átfogó áttekintése itt található: Póréhagyma: a megfelelő termesztési fajta kiválasztása.
nyári póréhagyma
- Bajorország: nagyon korai és gyorsan növő nyári póréhagyma, hosszú szárral és nagy arányban fehérrel; előre kell tolni, és alkalmas előveteménynek.
- Egykori óriás: a Major néven is ismert fajta gyors növekedésű, nagy hozamú, különösen hosszú és vastag szárú. Nagyon termő fajta, amely egyértelműen megérdemli a termesztési ajánlást. Előretolható és így előveteményként ültethető.
- elefánt: gyorsan növekvő fajta, vastag, rövid-közepes hosszúságú szárral; nem fagyálló, ezért novemberig betakarítható.
- Megaton (F1): nagyon gyors növekedésű és hosszú szárú, magas terméshozamú fajta.
- Kék-zöld ősz: ezt a póréhagymafajtát gyakran Pandora vagy Ideal néven is emlegetik és árulják. Klasszikus őszi póréhagyma hosszú (30 cm-es) fehér szárral; nagyon jó hozam.
- D'Elbeuf: Franciaországban hagyományosan termesztett, bevált és gyorsan növekvő őszi póréhagyma fajta. A szárak viszonylag vastagok, de rövidebbek, mint a hosszú szárú fajták, például a Bluegreen Fall. Nagyon jó aroma és megbízható hozam; kék-zöld lombozat.
- ihlet: Hagyományosan őszi póréhagymaként termesztett francia fajta. Helyes ültetés esetén a közepes hosszúságú szár tiszta fehér és különösen finom.
- Hannibal: klasszikus és gyorsan növekvő őszi fajta; középhosszú és nagyon vastag szár, tövénél (a gyökerek felett) enyhe hagyma alakú.
- Porbella: ősszel betakarított francia fajta; A porballa fagyálló, hosszú és fehér szárú; a levelek kékes árnyalatúak.
- tenor: másik őszi fajta Franciaországból, jó szártulajdonságokkal, enyhe tövében hagymaképződéssel; produktív és aromás; fagyálló.
téli póréhagyma
- Kék-zöld tél: ez a fajta eszkimó vagy farinto néven is ismert, és hosszú és vastag szárakat hoz létre; különösen szívós, enyhébb területeken októbertől márciusig betakarítható; nagyon jó aroma.
- Blue Solaise: hagyományos és régi téli fajta Franciaországból, mely különösen robusztus és fagyálló. A nyél közepes hosszúságú, vastag, alján enyhe hagyma alakú; a lombozat kifejezetten kékes árnyalatú.
- D'hiver de Saint Victor: őszi és téli fajta, más néven Siegfried Németországban; a tengelyek meglehetősen vastagok, bár nem különösebben hosszúak; nagyon jó aroma.
- erdő: különösen strapabíró póréhagyma, kemény, hosszú és vastag szárral; jó illat és finom textúra. Késői ültetésre alkalmas, hiszen télállósága miatt jövő áprilisig betakarítható. Ha a következő évben szüretelik, minden növényt a májusi virágzás előtt kellett betakarítani.
Az is érdekes lehet minden póréhagyma szerelmese számára, hogy a Németországban oly népszerű ecetes ezüsthagyma eredetileg egy vadon élő póréhagymafajtából (Allium ampeloprasum) készült. Németül ezeket a póréhagymát gyöngyhagymának hívják. Az ezüsthagymát ma már speciális növényi hagymából (Allium cepa) készítik. A kereskedelmi termesztésben a gyöngyhagymának már nincs jelentősége. Az elefánt fokhagyma Elefánt-Fokhagyma) ugyanaz a sors. Az elefántfokhagyma egyfajta póréhagyma, amely közeli rokonságban áll a póréhagymával, és nagy gumókat képez, amelyek nagyon hasonlítanak a fokhagymához. A gumók azonban általában csak egyetlen szegfűszegből állnak. Az ilyen típusú póréhagyma íze a fokhagymára emlékeztet, de sokkal enyhébb ízű, és grillezve is fogyasztható hús kísérőjeként vagy antipastiként.
Amit a póréhagyma betakarításáról és tárolásáról érdemes tudni
A legjobb, ha a póréhagymát közvetlenül a gyökerek felett vágja le. Ezek a talajban maradnak, és szerves tápanyagként szolgálnak. Ez az egyik oka annak, hogy a növény olyan jó, mint egy korábbi termés. A későn érő téli póréhagyma fajtákat november végén-december elején is kiáshatjuk, majd lazán bedobhatjuk. Így egész télen friss póréhagyma van a saját kertjéből. A póréhagyma akár két hétig is eltartható a hűtőszekrényben. A legjobb, ha eltávolítjuk a levél felső részeit (egyébként csak a boltokban kapható), és a szárat becsomagoljuk egy nedves konyharuhába.
Hozzávalók és felhasználás a konyhában
A póréhagyma nagyon magas ásványianyag-tartalommal rendelkezik, különösen kálium, kalcium és vas. Ezek a zöldségek A-, B1-, B2- és C-vitamint is tartalmaznak. Ezenkívül a póréhagyma számos másodlagos növényi anyagban gazdag, például kéntartalmú vegyületekben, amelyek állítólag antibakteriális hatásúak. A póréhagymát általában párolják, párolják vagy levesekhez adják. A zöldségek különösen jók a hal- és kagylólevesekben. Sonkával és sajttal sütve vagy quiche-ként is kibontakozik fűszeres aromája. A legtöbb téli zöldséggel ellentétben a póréhagyma nyersen is fogyasztható. A csülköt vékony szeletekre vágva kenyérre teheted, vagy finom salátává varázsolhatod.
Betegségek és kártevők a póréhagyma termesztésében
A két fő kártevő a tripszek (Thrips tabaci) és a póréhagymamoly (Acrolepiopsis assectella). Míg az előbbi ezüstszürkévé varázsolja a lombozatot, a póréhagyma lepke csúnya lyukakat eszik a póréhagymán.
Időnként tetvekkel és hagymás legyekkel való fertőzés is előfordulhat. Ezekkel a kártevőkkel szemben általában segít, ha a növényeket finomszemű hálóval takarjuk le. Fontos, hogy ez időben megtörténjen.
A gomba is károsíthatja a póréhagymát, de szerencsére ritkán fordul elő.
Ugyanilyen ritka a vírusos megbetegedések, melyeket leginkább hosszú vetésforgóval lehet megelőzni. A vegyes kultúrákat mindenképpen érdemes saját kertben termeszteni, mert jelentősen csökkentik a nagyobb vírusfertőzés kockázatát.