Az avokádó mindenki ajkán van, a szó legigazibb értelmében. Az igazi szuperélelmiszernek kikiáltott gyümölcsöt többször is kritizálják.
Érdekes tények az avokádóról
Az aztékok már Dél-Amerikában termesztették a gyümölcsöt. Időnként hívták ahuacatl, míg az angol világban később szemölcsös bőrük miatt kapták a nevet aligátorkörte, azaz "Aligátorkörte". Németországban az avokádót kezdetben "vajgyümölcs"-nek is nevezték.
Az avokádóról általánosságban beszélni nem lenne teljesen helyes. Több mint 400 fajta létezik, amelyek közül a legnagyobb súlya meghaladja a 2 kilót. A nagy kereslet és az ebből fakadó tömegtermelés miatt hazánkban elsősorban két fajtát találunk a szupermarketek polcain: Fuerteventura és gyűlöl. Az avokádó nem érik a fán, csak a betakarítás után kezdi meg. Annak ellenőrzéséhez, hogy az avokádó érett-e, tartsa a kezében. Ha enyhe nyomásnak engedi, fogyasztható. Általában az egyes fekete foltok azt jelzik, hogy a gyümölcs túlérett. A bőr színe azonban nem feltétlenül az érettség jele, mert a fajta gyűlöl növekvő érettséggel fekete héjat kap, Fuerteventura- A gyümölcsök viszont zöldek maradnak.
A néhány éve még ritka luxustermékként ismert avokádó egész évben Németország-szerte kapható. Télen például Brazíliából, Chiléből és Spanyolországból, míg nyáron Dél-Afrikából és Peruból érkeznek. Sokak számára ezért olyan természetessé vált, mint a burgonya. Ez azonban problémás lehet a környezetünk számára, mert az erős kereslet és az emelkedő árak rendkívül vonzóvá teszik a helyi gazdák számára az avokádótermesztést. Ennek eredményeként az avokádó fellendülése Dél-Amerikában illegális erdőirtáshoz vezet, hogy helyet adjanak a szántóknak. A peszticidek és vegyszeres növényvédő szerek növekvő használata szennyezi az amúgy is értékes és szűkös ivóvizet ezekben az országokban. Ráadásul maga az avokádó amúgy is sok vizet fogyaszt. Míg 1 kilogramm paradicsomhoz globálisan 180 liter vízre van szükség, egy kilogramm avokádóhoz (kb. 2 ½ avokádó) 1000 literig. A hosszú szállítási útvonalak az ökológiai egyensúlyukat is rontják. Ezen túlmenően ennek a gyümölcsnek a hatása is sokat jelent, ezért csak jól párnázottan szállítják, ez pedig több csomagolóanyagot jelent.
Az avokádó már azelőtt népszerű volt, hogy a világ feltalálta a „szuperfood” szót. A dél-amerikaiak sokféleképpen értékelik az avokádót, míg Japánban például sushiba forgatják. Indonéziában van alpaka népszerű, avokádóból, barna nyerscukorból és kakaóból készült shake, Tajvanon és a Fülöp-szigeteken pedig avokádóból, tejből és cukorból készítenek finom desszertet. Vannak, akik szeretik megkanalazni őket sóval és egy csipet citrommal, vagy a kenyerükre teszik. Tehát ha ihletet keres az avokádó elkészítéséhez, elárasztja a kulináris és a globális sokszínűség. Ez is teljesen rendben van, ha tisztában van azzal az úttal, amelyet az avokádónak be kell járnia, hogy eljusson hozzánk. Mértékkel fogyasztva, és ideális esetben a bio minőséget részesítjük előnyben, ez lehet az első lépés a helyes irányba. Az is legjobb, ha nem „fogyasztásra kész” gyümölcsként veszünk avokádót, hanem akkor, amikor még nagyon kemények. Otthon ezután egyszerűen hagyhatja őket újságpapírban érni. Ezt a folyamatot nagyon egyszerűen fel is gyorsíthatod, ha adsz hozzá egy almát, ami úgynevezett "érett gázt" választ ki. Így az avokádó valami különleges marad, és nem fogyasztják nagy mennyiségben. Ha a szupergyümölcsöt ismét luxusként vagy csemegeként fogjuk fel, az óriásit tesz környezetünknek.
