Bár a füveket nagyon könnyű gondozni, sok fajtát érdemes évente egyszer levágni. A fő metszés időpontja ősszel és/vagy tavasszal van. Itt megtudhatja, melyik füvet érdemes tavasszal nyírni.
Dióhéjban
- Vágja főleg a talaj közelében
- csak tavasszal vágják
- régi lombozat téli védelemként szolgál
- gyakran csak az elhalt szár eltávolítása
- vagy teljes metszéssel a talaj felett
Tartalomjegyzék
- Tavasszal nyírjuk a füvet B-G
- Írta: J-P
- R-Z-től
- Gyakran Ismételt Kérdések
Tavasszal nyírjuk a füvet B-G
Rohanás (Juncus)
Az örökzöld fű nagyon hasonlít a hagyományos fűhöz, szívós és évelő. Csak tavasszal vágja le őket, ha fagykár, elhalt vagy kiszáradt szár van.
- Növekedés: felálló, csomós
- Növekedési magasság: fajtától függően 20-200 centiméter
- Fekvés: napostól félárnyékosig; nedvesről nedvesre
- Különleges jellemzők: nagyon robusztus és tartós
Kékzöld irizáló fű (Koeleria glauca)
Ez a fajta fű az édes füvek közé tartozik, és "kékszürke kamarás hajfűként" is ismert. Tavasszal csak az elhalt szárakat és a levélvégeket szabad eltávolítani.
- Növekedés: sűrű, tömör, csomósodó
- Növekedési magasság: 15-30 centiméter
- Helyszín: napos
- Különleges tulajdonságok: rendkívül ellenálló mínusz 34 Celsius fokig
Kínai nád (Miscanthus sinensis)
A kínai nád az egyik legismertebb fű. Tavaszi metszéskor a talaj közelében csomókban teljesen le kell vágni.
- Növekedés: felálló, csomós, rizómát képező, kilógó
- növekedési magasság: 40 és 350 centiméter között (fajtától függően)
- Helyszín: napos
- Különleges jellemzők: leveleket formáz; jól megbirkózik a szárazsággal; ideális adatvédelmi képernyőnek
Tipp: A kínai nádat gyakran összekeverik az elefántfűvel. Egyértelmű megkülönböztető jellemzője a rizómaképződmény, amely csak a kínai nádban található.
Elefántfű (Sorghum nigricans)
Az elefántfüvet a szabadban, de szobanövényként is termesztik. Mivel viszonylag későn kel ki, a talajközeli kerti példányok áprilisig visszavághatók. Fontos: Fiatal hajtások nem lehetnek láthatóak.
- Növekedés: felálló, csomós, sűrű, gyors növekedésű
- Növekedési magasság: 300-400 centiméter
- Elhelyezkedés: naptól félárnyékig
- Sajátosságok: A bőrrel érintkezve napfény allergiás bőrreakciókat válthat ki; ideális magánélet védelme
Aranygerincfű (Spartina pectinata)
Az aranyrúdfű ideális a Tószegélyek beültetése, amelyre a virágok és a levelek enyhén meghajolnak. Ezt a fajt is érdemes tavasszal fürtökben levágni a talaj felett, akárcsak az elefántot és a kínai füvet.
- Növekedés: terpeszkedő, függőleges; túlnyúló; csomókat és futókat képezve
- Növekedési magasság: 150-200 centiméter
- Helyszín: napos
- Különlegességek: virágok késő nyárról; arany őszi színű
Írta: J-P
japán törpe nád (Hakonechloa makra)
Ez az édes fű általában nem szereti a kiterjedt gondozási "beavatkozásokat", de az év első harmadában még mindig le kell vágni a barna leveleket közvetlenül a talaj felett.
- Szokás: talajtakarás, alacsonyan növő, szétterülő, túlnyúló, csomókat és futókat képez
- Növekedési magasság: 30-50 centiméter
- Elhelyezkedés: árnyékostól félárnyékig
- Különleges jellemzők: mésztűrőtől mészérzékenyig; sárga-bronz őszi szín
Pennisetum fű (Pennisetum alopecuroides)
A Pennisetum pázsit tollas virágzatával igazi figyelemfelkeltő az évelő szegélyben. Tavasszal következik az egyik teljes metszés körülbelül egy kéznyire a föld felszíne felett.
- Növekedés: túlnyúló, csomósodó
- Növekedési magasság: 30-150 centiméter
- Elhelyezkedés: napostól árnyékosig; mérsékelten száraz vagy friss; homokostól agyagosig
- Különleges jellemzők: mésztűrő; virágszínek fehér, rózsaszín, barna; őszi színezés
Szúnyogfű (Bouteloua gracilis)
Ez egy szokatlan díszfű, amely szitakötőszerű virágtüskéivel lenyűgöz. A fűfélék közé tartozik, amelyet tavaszig semmiképpen sem szabad levágni, hogy ne gyűljön össze a víz a szárban.
- Növekedés: függőlegesen, csomókat képezve
- Növekedési magasság: 20-40 centiméter
- hely: napos; száraztól frissig; homokostól agyagosig
- Különleges jellemzők: strapabíró; ideális sziklakertekhez; későn csírázik; elég kemény
Pampafű (Cortaderia selloana)
Az egyik legnépszerűbb fű a pampafű. Tavasszal a talaj közelében eltávolítják a régi szárakat, és szükség esetén a teljes levélcsomót.
- Növekedés: csomós, felálló, kissé túlnyúló
- Növekedési magasság: 80 és 250 centiméter között
- hely: napos; homokostól agyagosig; közepesen száraztól a frissig
- Különlegességek: impozáns megjelenés; mésztűrő; pompás lombnövekedés, ezért gyakran használják vázák díszítésére
Lápfű (Molinia caerulea)
A sípfű, más néven hajlított fű, nagyon könnyen kezelhető, és vizuálisan elegáns megjelenést kölcsönöz. Minden tavasszal erőteljesen le kell metszeni a maghüvelyeket és a tavalyi szárakat.
- Növekedés: túlnyúló, csomósodó
- Növekedési magasság: 40-80 centiméter
- Fekvés: napostól félárnyékosig; friss-nedves
- Különleges jellemzők: zöld-lila virágtüskék; mésztűrő
R-Z-től
Óriás nád (Arundo donax)
Ezt a hőt szerető füvet gyakran használják privát képernyőként, és különösen a legfeljebb 70 centiméter hosszú, tollas virágok jellemzik. Kora tavasszal vágja le a szárakat körülbelül 20 cm-rel a talaj felett.
- Növekedés: függőlegesen, túlnyúlóan, csomókat és rizómákat képezve
- Növekedési magasság: 300-400 centiméter
- Helyszín: teljes napsütéstől napsütésig; friss vagy nedves; homokostól agyagosig
- Különleges jellemzők: kádakhoz is alkalmas; télizöld
Vágófű (Panicum virgatum)
A Switchgrass különösen népszerű a kezdők körében, mert nagyon könnyen kezelhető és igényes. A füvet kora tavasszal egy kéznyire levágják a talaj felett.
- Növekedés: függőlegesen, csomókat képezve
- Növekedési magasság: 60-210 centiméter
- hely: napos; friss vagy mérsékelten nedves; homokostól agyagosig
- Különlegességek: élénk aranysárgától rézvörösig terjedő őszi színek; mésztűrő
Sás (Carex)
A savanyú fű több mint 2000 fajt tartalmaz. A tavaszi vágás csak a túl sűrűn megnőtt és kiszáradt szárak tisztításából áll.
- Növekedés: csomós, bokros és terjedő
- Növekedési magasság: fajtától függően 20-150 centiméter
- Helyszín: nap, félárnyék, árnyék; friss nedves talaj
- Különleges jellemzők: nagyon tartós, alkalmazkodó és robusztus; télizöld
Egy jegyzet: Ebben az országban a japán aranysás (Carex oshimensis) és az óriássás (Carex pendula) volt a legnépszerűbb fajok között.
Tengerparti fű (Ammophila arenaria)
Az édes füvet tengerparti fűnek is nevezik, és északi-tengeri hangulatot hoz otthoni kertjébe. Tavasszal csak barna, öreg leveleket választanak le.
- Növekedés: íves, keskeny és karcsú, sűrű
- Növekedési magasság: 60-150 centiméter
- hely: nap; száraztól frissig; áteresztő; homokos
- Különleges jellemzők: örökzöld; Levélszíne kék-zöldtől ezüstszürkig
Reszkető fű (Briza)
A remegő füvet gyakran ültetik tószegélynek a szárazabb területeken, és szív alakú virágtüskéivel lenyűgöz. A visszavágás legjobb módja, ha a szárakat csokorba kötjük, és közvetlenül a talaj felett vágjuk le.
- Növekedés: függőlegesen, csomókat és rizómákat képez
- növekedési magasság: 20-40 centiméter; Akár 80 centiméteres virágtüskék
- Elhelyezkedés: napostól árnyékosig; sziklástól agyagosig; száraztól frissig
- Különleges jellemzők: finom virágzat; kék-zöld levél színe; örökzöld; mészszerető
Gyakran Ismételt Kérdések
A legtöbb fű fő oka a szárak által nyújtott hidegvédelem. Éppen ezért ősszel hagyják, és csak tavasszal vágják le, amikor a hosszú hideg időszakok elmúltak. Tavaszi metszésre is szükség van a fent említett füveknél, hogy teret teremtsünk az új növekedésnek, és eltávolítsuk a csúnya fagykárokat. Ezenkívül a metszés természetesen a méret vagy a kerület csökkentését is szolgálhatja.
A legjobb idő a vágásra az első csírázás előtt. Addigra be kell fejeznie a nyírást, ezért a legtöbb fűfajtához a február közepe és március közepe közötti időszak a legalkalmasabb. A lámpatisztító fű esetében azonban ez csak április közepe.
A hideg elleni védekezés hiánya miatt fokozott a fagyhalál veszélye, ami a legrosszabb esetben a fű elpusztulásához vezethet.