A tűlevelűek többsége télen is megőrzi tűlevelét, örökzöld. Néhány fa kivételes, és még mindig elveszti tűlevelét. Itt röviden bemutatjuk a megfelelő típusokat.
Dióhéjban
- kevés a tűhulló tűlevelű
- ezek főként különféle vörösfenyőfajokat tartalmaznak
- általában vonzó őszi színekkel
- többnyire ellenáll a szárazságnak, a kártevőknek és a betegségeknek
Tartalomjegyzék
- Dahuriai vörösfenyő
- Igazi kopasz ciprus
- európai vörösfenyő
- arany vörösfenyő
- japán vörösfenyő
- szibériai vörösfenyő
- őssequoia
- Gyakran Ismételt Kérdések
Dahuriai vörösfenyő
A dahuriai vörösfenyő (Larix gmelinii) rendkívüli fagyállóságáról ismert, amely minden más fát felülmúl. Bár ritkán található kertekben vagy parkokban, meg fog tenni fa mint építőanyag értékes.
- Méret: 35 m-ig
- Növekedés: felálló, karcsú, oszlopostól kúpos koronáig, gyors növekedésű
- Virág és gyümölcs: májusban virágzik, a magok szeptemberben érnek, a tobozok sokáig a fán maradnak
- Elhelyezkedés: Kelet-Ázsiában őshonos, viszonylag igénytelen, hideget, meleget és szárazságot tűrő, a savanyú és tőzeges talajokat kedveli
- Használat: elsősorban erdőfelújításra és fatermelésre alkalmas, vegyes kultúrákban is jól terem
Igazi kopasz ciprus
A kopasz ciprus (Taxodium distichum) nevét a helyéről kapta. Vízben is jól növekszik, de szárazabb helyeken is megbirkózik.
- Méret: 40 m-ig
- Növekedés: egyenes, zömök, kúpos korona, lassú növekedés, vastag, erősen elvékonyodó törzs
- Virág és gyümölcs: A virágok télen képződnek, márciustól nyílnak, gömb alakú kúpokat képeznek
- Elhelyezkedés: lehetőleg nedves, de tóban nem célszerű, mert ennek nagyon nagy, agyagos, közepesen tápanyagdús talajnak kell lennie, száraz talajon nem túl sok napfény
- Gondoskodás: Helytől függően a víz, ha szükséges, szívós, de az új hajtásokat a késői fagy veszélyezteti, ezért csak mérsékelten trágyázzunk
európai vörösfenyő
Az európai vörösfenyő (Larix decidua) őshonos tűlevelű. Ősszel különösen feltűnő a tűlevelű erdőkben barnássárga színezetével.
- Méret: 54 m-ig
- Növekedés: legfeljebb 2 m törzsátmérőjű egyetlen törzs, kiterjedt, de nem feltétlenül gúla alakú
- Kor: akár 600 éves, ritkán idősebb
- Virág és gyümölcs: tavasszal hím és nőstény virágok egy növényen, kúpok a következő tavasszal, a mag érése ősszel
- Elhelyezkedés: ritka erdők, lehetőleg hegyoldalakon, általában nem túl igényesek
- Gondoskodás: teljesen komplikációmentes a kertben, tűri a szárazságot, szívós
Egy jegyzet: Az ágakon maradó kúpok már nem tartalmaznak magokat. Akár 10 évig is az ágon maradhatnak.
arany vörösfenyő
Az arany vörösfenyőt (Pseudolarix amabilis) élénk őszi színei miatt mutatták be díszfaként.
- Méret: természetes helyen 40 m-ig, kertben 20 m-ig
- Növekedés: lassú növekedésű, kúpos korona, ősszel aranysárga
- Virág és gyümölcs: májusban virágzik, a magok októbertől érnek, a tobozok elpusztulnak a fán
- Elhelyezkedés: Kínából származik, nedves, mély és tápanyagban gazdag talajon nő, mész nélkül
- Gondoskodás: Főleg könnyen gondozható, mélyen gyökerező, szárazságot tűri
japán vörösfenyő
A japán vörösfenyőnek (Larix kaempferi) ma már számos termesztett fajtája létezik. A kis törpeformáktól a dugóhúzó-szerűen növekvő fajtákig.
- Méret: 30 m-ig
- Növekedés: Fiatalon hegyes korona, később ellaposodó, vöröses hajtások, fiatalon gyorsan növő
- Virág és gyümölcs: márciustól áprilisig virágzik, a rozettaszerű tobozok a következő évben érnek
- Elhelyezkedés: Japánból származik, szereti a napos helyet, a nedves, de jó vízelvezetésű talajt kedveli
- Gondoskodás: Ültetéskor talajtakarja a gyökérterületet, tartsa nedvesen a fiatal fákat
szibériai vörösfenyő
Természetes élőhelyén a szibériai vörösfenyő (Larix sibirica) akár 500 évig is élhet elérje, ha nem vágja ki előre, mert a szibériai vörösfenyők faanyaga értékesnek számít Fűrészáru.
- Méret: 45 m-ig
- Növekedés: fiatalon gyorsan növő, karcsú marad, piramis koronát képez
- Virág és gyümölcs: tavasszal virágzik, a magvak télen érnek, a tobozok sokáig a fán maradnak
- Elhelyezkedés: Szibériából származik, egyes országokban erdei faként honosítják meg, jól tolerálja a különböző talajokat és éghajlatnak ellenálló, a nyílt helyeket kedveli
- Használat: Néhány európai országban fontos erdei fa, a fa nagyon ellenáll a külső hatásoknak
őssequoia
Az ősfenyőt (Metasequoia glyptostroboides) kínai vörösfenyőnek is nevezik. Ez a fa is elveszíti a tűit. Mielőtt az első élő példányokat Kínában találták volna, ezt a fafajt kihaltnak hitték.
- Méret: 40 m-ig
- Növekedés: vastag törzset képez, gyorsan növekszik, viszonylag keskeny marad
- Virág és gyümölcs: májusban feltűnően virágzik, tobozok kicsik, gömb alakúak, vörösesbarna színűek
- Elhelyezkedés: viszonylag igénytelen, napon vagy félárnyékban nő, kevés talajigényű, de a nedves helyet kedveli
- Gondoskodás: A fiatal fákat tartsa nedvesen, és a növekedés felgyorsítása érdekében trágyázzon
Egy jegyzet: Az őssequoiának vannak olyan törpe formái, amelyek kiskertbe is alkalmasak. Nem lehetnek 4 m-nél magasabbak.
Gyakran Ismételt Kérdések
Ez nem szükséges. Ehelyett a tűket komposzttal vagy levelekkel együtt természetes talajtakarórétegként használhatjuk. A tűlevelűek többsége szereti az enyhén savanyú talajt, saját tűleveleik korhadása savanyítja a talajt.
Alapvetően azok a tűlevelűek, amelyek ősszel kidobják tűleveleiket, nem olyan sérülékenyek, mint a tűket tartó fák. Ez azzal a ténnyel kapcsolatos, hogy valódi hibernálást figyelnek meg. Ezenkívül gyakran jobban tűrik a szárazságot, és ezért kevésbé vonzóak a kártevők számára.
A lehető legtermészetesebb növekedéshez nem szükséges vágás. A tűlevelűeknek azonban ekkor sok helyre van szükségük, mivel néha elérik a 15 m átmérőjű növekedési szélességet. Az ősszel tűvesztő tűlevelűeket azonban szükség szerint vissza lehet metszeni. Csak az a fontos, hogy ne vágjon vissza túlságosan a régi fába.
