Tartalomjegyzék
- Sas
- Buzzards
- Sólymok és verebek (Accipiter)
- sárkányok (milvus)
- Felszentelés (cirkusz)
- Sólyom (falco)
- Gyakran Ismételt Kérdések
A ragadozó madarak gyakran különös vonzerőt gyakorolnak a megfigyelőre. Fenségesen néznek ki, amikor a levegőben keringenek élelmet keresve. Bemutatjuk a Németországban honos ragadozó madarakat.
Dióhéjban
- A ragadozó madarak közé tartoznak a halászsasok és a sólymok rokonai
- őshonos sólyomrokonok: egyéb sasok, sólymok, rétisasok és ölyvek
- A sólymok nem állnak szoros rokonságban a ragadozó madarakkal
- A sólymokat a ragadozómadarakhoz való külső hasonlóságuk miatt mutatják be itt
Sas
Echte Adler nemzetség (Aquila) és Osprey család (Pandionidae)
A sasok a ragadozómadár megtestesítői, nagyon éles szemük van, repülésből vadásznak kisemlősökre, és karmaikkal fojtogatóval ölik meg őket. A gallyakból készült nagy sasfészkekben fészkelnek, amelyeket több éven keresztül újrahasznosítanak. Bár gyakran két tojást tojnak, gyakran csak egy fiókát nevelnek fel. E ragadozó madarak két faja Németországban őshonos.
Osprey (Pandion haliaetus)
- Hossza: 55-60 cm
- Szárnyfesztávolság: 150-170 cm
- Súly: 1250-2100 g
- Tollazat: felső oldala sötét, főleg barna, alsó oldala főleg fehér, keskeny szárnyak, rövid farok
- Táplálkozás: szinte kizárólag hal, akár 1 m mélyre is képes merülni
- Elterjedés: Vándormadár, Németországban álló és folyó vizekben található
- Szaporodás: a többi sassal ellentétben kettőnél többet tojik, néha kolóniákban szaporodik
Fehérfarkú sas (Haliaeetus albicilla)
- Hossza: kb 85 cm (nő 95 cm)
- Szárnyfesztávolság: körülbelül 200 cm (a nőstények 250 cm-ig)
- Súly: 4100-4600 g (nőstények 6900-ig)
- Tollazat: test barna, fej, nyak és mellkas világosabb, farok fehér
- Táplálkozás: főleg halak és madarak, de emlősök és dög is
- Elterjedés: Németországban szinte csak északkeleten, lakó madár
- Szaporítása: nagy, idős fákban, főleg fenyőben és bükkösben csomókat épít
Jegyzet: A dögre való hajlam gyakran végzetes a rétisas számára, amikor megeszi a vadászati utak ólomlőszerrel szennyezett maradványait, és így megmérgezi magát.
Arany sas (Aquila chrysaetos)
- Hossza: 75-85 cm, nőstények is nagyobbak
- Szárnyfesztávolság: 190-210 cm, nőstények 230 cm-ig
- Súly: hímek 4500 g-ig, nőstények 6700 g-ig
- Tollazat: sötétbarna, sárgás tarkóval és fehéres szárnyal és farokkal, farok fekete végszalaggal
- Táplálkozás: főleg emlősök, de madarak is
- Elterjedés: Németországban főleg az Alpokban, lakó madár
- Szaporítása: sziklafalakban és magas fákon fészkel
Buzzards
Közönséges ölyv (Buteo) és mézölyv (Pernis apivorus) nemzetsége
Az ölyvek hasonlóak a sasokhoz, de sokkal kisebbek és könnyebbek. A sasokkal ellentétben a lábak többnyire tollatlanok. Különösen a kisemlősök szolgálnak zsákmányul, valamint hüllők, dög, Madarak sőt még földigiliszták és rovarok is. Kivételt képez a mézes ölyv. Ez az őshonos ragadozómadár a darazsakra specializálódott.
Közönséges ölyv (Buteo buteo)
- Hossza: 48-58 cm
- Szárnyfesztávolság: 115-138 cm
- Súly: 620-1360 g
- Tollazat: nagyon változó; csaknem fehértől a sötétbarnáig terjedő, szemcsés vagy egyenletes színű, az alsó rész mindig világosabb repülés közben
- Táplálkozás: lehetőleg kis rágcsálók (megnevezés!)
- Elterjedés: Németországban a leggyakoribb ragadozómadár, szinte mindenhol elterjedt, álló és vonalas madár, időnként az észak-európai ölyvek telelnek át Németországban
- Szaporítása: csomókat épít fákra, de sziklákra is, kultúrakövetőnek számít, ezért emberközelben is szaporodik, két-három tojást rak
Mézes ölyv (Pernis apivorus)
- Hossza: 52-60 cm
- Szárnyfesztávolság: 118-144 cm
- Súly: 510-1050 g
- Tollazat: felső oldala barna, alsó oldala is barnás, világosabb szemű, szárnya és farka alsó része inkább szürke, feje galambhoz hasonló, hímnél szürke, nősténynél barnásabb
- Táplálkozás: túlnyomórészt darazsak vagy poszméhek, egyéb rovarok, kis gerinctelen állatok, békák és hüllők, ritkán gyümölcs
- Elterjedés: Vándormadár, Afrikában telel át, Németországban költ erdős tájakon
- Szaporodás: többnyire erősen zöld csomókat épít, általában két tojást rak
Sólymok és verebek (Accipiter)
Ezek a ragadozó madarak vékony testalkatúak. Bár a madarak jelentik a fő táplálékforrásukat, kisemlősöket is esznek. E nemzetség képviselői az erdő alapú életmódot részesítik előnyben.
Goshawk (Accipiter gentilis)
- Hossza: 50-60 cm
- Szárnyfesztávolság: 110-115 cm
- Súly: 720-1130 g
- Tollazat: felső oldal szürkésbarna, alul sávos fehér-szürke
- Táplálkozás: madarak és kisemlősök mellett ritkán dög is
- Elterjedés: Álló madár, Németországban mindenféle erdőben, legutóbb városok közelében is
- Szaporodás: Horstbau idősebb fákban, gyakran újra használatosak, zöldellnek, a kuplung mérete két és három között van
Sparrowhawk (Accipiter nisus)
- Hossza: 30-37 cm
- Szárnyfesztávolság: 62-72 cm
- Súly: 140-280 g
- Tollazat: hím felső oldala szürkéskék, alsó oldala jellemzően veréb, színe fehérestől narancsvörösig; A nőstények felül szürkésbarnák, alul recsegő, túlnyomórészt fehéres színűek, kissé narancssárgák
- Táplálkozás: nagyon mozgékony vadász kis énekesmadarakra, kisemlősökre, hüllőkre, gerinctelenekre is
- Elterjedése: Álló madár, nyílt tájakon tűlevelű állományokkal, nagyon ritkán település közelében, temetőben, parkokban
- Szaporítása: a tűlevelű fákat kedveli szemhéjépítéshez, de szedi a lombos fákat is, négy-hat tojást rak
sárkányok (milvus)
A sárkányok közepes méretű ragadozó madarak, jellemző a rovátkolt farok. Gyakran társaságkedvelőek, és emlősökre, madarakra és halakra vadásznak.
Vörös kánya (Milvus milvus), vörös kánya, villássárkány, királyrigó
- Hossza: 60-73 cm
- Szárnyfesztávolság: 154-170 cm
- Súly: 870-1390 g
- Tollazat: túlnyomórészt vörösesbarna, de kontrasztban gazdag, a fej, a torok és a nyak világosabb, jellemző a villás farok és a kézszárnyak alsó részén található fehér foltok
- Táplálkozás: emlősök, madarak, ritkán dög, hulladékok és halak, gerinctelenek
- Elterjedése: túlnyomórészt vonuló madarak, egyes állatok telelnek át Németországban, nyílt tájakon laknak faállományokkal, például mezőgazdasági területeken sövényekkel
- Szaporítás: tölgy, bükk és fenyő a szemhéjépítéshez előnyös, átlagosan három tojást tojnak
Fekete kánya (Milvus migrans), fekete sárkány
- Hossza: 55-60 cm
- Szárnyfesztávolság: 140-150 cm
- Súly: 630-940 g
- Tollazat: túlnyomórészt sötétbarna, nem teljesen fekete, kevés szemű, a farok nem olyan erősen bevágott
- Táplálkozása: sokféle zsákmány, dögöt és vágóhídi hulladékot is eszik
- Elterjedés: vonuló madár, Németországban él nyílt tájakon facsoportokkal vagy facsoportokkal, víztestek közelében is
- Szaporodás: A ló szerkezete nagyon eltérő, más madarak csomóit is átveszi, két-három tojást rak
Jegyzet: A fekete sárkány nem olyan elterjedt itt, mint a vörös sárkány, de világszerte a leggyakoribb ragadozómadárnak tartják.
Felszentelés (cirkusz)
Ezek az őshonos ragadozó madarak közepes méretűek és nyílt tájakon élnek. A felszentelésre jellemző a földi fészkek építése.
Tyúkhal (Circus cyaneus)
- Hossza: 43-52 cm
- Szárnyfesztávolság: 100-120 cm
- Súly: 300-600 g
- Tollazat: A hímek felső oldala, nyaka, feje és mellkasa kékesszürke, külső szárnya fekete, alsó oldala túlnyomóan fehér; A nőstények felső oldala középbarna, alsó oldala világosabb, csíkos, far fehér
- Táplálkozás: emlősök, madarak, hüllők, halak, rovarok
- Elterjedése: nedves területeken, például lápokban él, ezért Németországban ritkán költőmadárként, télen más területekről is előfordulnak vándormadarak
- Szaporodás: Földi tenyésztő, esetenként társasan vagy más felszentelések közelében szaporodik, általában 4-6 tojást tojik
Mocsári rigó (Circus aeruginosus)
- Hossza: 48-56 cm
- Szárnyfesztávolság: 115-130 cm
- Súly: 400-670 g
- Tollazat: a nőstények sötétbarna, sárga fejjel, a hímek rozsdabarna fejjel szürkés
- Táplálkozás: énekesmadarak és vízimadarak, fiókáik és tojásaik, kisemlősök, halak, békák, gyíkok, nagy rovarok
- Elterjedése: vonuló madár, Németországban nagyobb víztestekben vagy víztestek közelében lévő szántóföldeken
- Szaporítása: Földi fészekalj nádasban vagy nádasban, négy-öt tojást tojik
Montagu's Harrier (Circus pygargus)
- Hossza: 43-47 cm
- Szárnyfesztávolság: 105-130 cm
- Súly: 227-445 g
- Tollazat: A hímek túlnyomórészt szürke, a szárnyvégek fekete, a szárnyakon feketés vízszintes csíkok, a nőstények inkább barnás színűek
- Táplálkozás: rágcsálók, madarak, rovarok
- Elterjedése: vonuló madár, fenékben és mezőkön, folyóvölgyekben és mocsarakban él
- Szaporítása: Réteken, lápokon, de gabonaföldeken is 3-5 tojást tojik.
Sólyom (falco)
A sólymoknak horog alakú felső csőrük van, melynek hegye, a sólyomfog. A nagy szemeknek és a fej nagyon nagy mozgékonyságának köszönhetően nagyon kiterjedt látóterük van. Ellentétben a ragadozó madarakkal, nem saját maguk építik fészket. Sziklaüregeket vagy más madárfészkeket használnak.
Kestrel (Falco tinnunculus)
- Hossza: 33-38 cm
- Szárnyfesztávolság: 65-82 cm
- Súly: 160-290 g
- Tollazat: hím feje szürke, felsőteste vörösbarna, fekete foltokkal, farka sötétbarna, alsó oldala enyhén pettyes; Barna fejű nőstény, felsőtestén szalagokká megnagyobbodott foltok, alsó része sötétebb
- Táplálkozás: rágcsálók, főleg madarak a városokban
- Elterjedés: részben vonuló madarak, a második leggyakoribb ragadozó madár Németországban, városokban is
- Szaporítása: Sziklatenyésztők, épületekben is (név!), Három-hat tojást rak
vándorsólyom(Falco peregrinus)
- Hossza: 38-45 cm
- Szárnyfesztávolság: 90-105 cm
- Súly: 580-1090 g
- Tollazat: felső oldala szürke, alsó oldala fehér, keresztirányú sávokkal
- Táplálkozás: főleg madarak, nagyon ügyes vadász a levegőben
- Elterjedés: állandó madár, alacsony hegyvonulatokban és az Alpokban gyakori
- Szaporodás: sziklafalakban és magas épületekben szaporodik, három-négy tojást toj
Jegyzet: azsőshonos ragadozómadár a leggyorsabb élőlény a földön.
Gyakran Ismételt Kérdések
Igen, a ragadozó madarak közé tartoznak a keselyűk és a titkárok is, de ezek nem Németországban honosak.
Általában szabad szemmel és rövid megfigyeléssel lehet látni, hogy ragadozó madár-e. Ennek oka a horgas csőr, az előre néző szemek, az erős lábakon lévő éles karmok és a zsákmánykeresés során a levegőben való jellegzetes keringés.
Magánszemélyek számára meglehetősen kevés. A szemfüles fák és fészkelőhelyek védelme fontos. A megsérült ragadozómadarakat legjobb egy ragadozóállomáson, az állatmenhelyen vagy a felelős vadászon jelenteni.