A mutatónövények kiemelt szerepet töltenek be a benőtt egykori legelőkön, a régi, már használaton kívüli kertterületeken vagy a természetes helyeken. A zöldterület helyreállítása előtt alaposan meg kell vizsgálni a vadon élő növényeket. Tájékoztatást adnak arról, hogy a terület alkalmas-e a tervezett telepítésre, hogyan kell azt előkészíteni, szükséges-e a talajjavítás.
A mutatónövények meghatározása
- biztosan megvadult
- minél több növény telepedett meg egy fajból, annál valószínűbb, hogy mond valamit a talajról
- egyes mutatónövényeknek több jelentése is van
- ha változik a talaj, akkor változik a növények változatossága is
Mutatós növények A-tól E-ig
Mezei bogáncs(Cirsium arvense)
Bár ez a növény elsősorban szántóföldeken és benőtt területeken honos, a kertben is megveheti a lábát, ha megtalálja az optimális feltételeket. Jellemzői a tüskés levelek és a kis lila virágok, melyeket gyakran meglátogatnak a rovarok. Ahol a mezei bogáncs sűrű társulásokban áll, a talaj gyakran vályogos és mély. A bogáncsnak csapgyökerei vannak, amelyek megfelelő hely esetén akár 2 m mélységig is behatolnak a talajba.
Mezei zsurló(Equisetum arvense)
Ezeknek a zsurlóknak nagy csoportjai nedves utak szélén, árkokban vagy mocsaras réteken figyelhetők meg. A növényeknek hosszú, zöld hajtásai vannak, de levelei nincsenek. A rizómák a föld alatt képződnek, és mélyen a talajba ágaznak. Ahol gyakori a mezei zsurló, ott a talaj vályogos, nyirkos vagy nedves, és gyakran össze is tömörödött. Más növények nehezen boldogulnak ilyen helyeken, de tavasszal a réti habfű is képes erre. (Cardamine pratensis) kis lila virágaival ott található.
Jegyzet: A rokon erdei zsurló (E. sylvaticum) az erdő nedves talajának mutatónövénye, a mocsarak szélein is előfordul.
Mezei árvácska(Viola arvensis)
Ez a kicsi, vad formája a
Terepi csörlő(Convolvulus arvensis)
Kicsi, fehértől rózsaszínig terjedő, tölcsér alakú virágokat hoz létre, és szeret más növényeken vagy kerítéseken feltekerni. A csörlő ellenálló képessége és elágazó gyökérhálózata miatt makacs szántóföldi gyomnak számít. Ahol elterjedt, a talaj laza, nitrogénben gazdag, agyagos. Ha a szél fúj a kertben, gyorsan benőhet az egész ágyás.
Nagy csalán(Urtica dioica)
Ez a jól ismert gyomnövény a számára megfelelő helyen sűrű, matt csomókat képez, amelyeket nehéz eltávolítani. Ahol a csalán előfordul, a talaj gyakran nitrogénben gazdag és nedves, néha pedig túltrágyázott. A következő mutatónövények is jól érzik magukat hasonló, szárazabb helyeken:
- pitypang (Taraxacum szekta. Ruderalia)
- Vérfű (Chelidonium majus)
- Tyúkhúr (Stellaria media)
- Cikória (Cichorium intybus)
Speedwell fajok(Veronika)
Mindegyikre jellemzőek a kicsi, nem feltűnő kék virágok. Maga a gyógynövény is elég kicsi. Az egyes fajok gyakran vályogos és nitrogénnel telített talajokon jelennek meg. Ezeket a talajtulajdonságokat más növények is előnyben részesítik, ezért gyakran versenyeznek a zöldségekkel vagy a szántóföldi növényekkel:
- Pásztortáska (Capsella)
- bojtorján (Arctium)
- Búzavirág (Cyanus segetum)
- Varádics (Tanacetum vulgare)
- Délibáb (Euphorbia helioscopia)
- Elpusztult csalánfaj (Lamium)
Mutatós növények F-től H-ig
francia gyógynövény(Galinsoga parviflora)
Kicsi, kerek virágai miatt ezt a növényt gombfűnek is nevezik. francia gyógynövény
Libabogáncs(Sonchus)
Ez a növény is a tipikus szántóföldi gyomnövények közé tartozik, és szívesen megtelepszik a tápanyagban gazdag, nitrogénnel trágyázott helyek közelében. Mint sok bogáncs esetében, a gyomokat is nehéz megszabadulni, különösen a kertben. Bár ennek a bogáncsnak nincs csapgyökere, vannak rizómái, amelyek minden szakaszból újra kihajthatnak. A kamilla fajok is szeretnek ugyanazokon a helyeken nőni (Matricaria és Tripleeurospermum). Főleg a sugárzásmentes (M. discoidea) vagy a szagtalan kamilla (T. inodorum).
Giersch(Aegopodium podagraria)
Bár ennek a növénynek a levelei ehetőek és nagyon ízletesek, az őrölt fű nagyon makacs gyomnövény, amely gyorsan terjed, és jól kijön az árnyékos helyeken. Giersch az árnyék mellett nedves, vályogos és nitrogéntartalmú helyeket is jelez. Ha ezek árnyékos zöld területek, más növények is megtalálhatók ott:
- Páfrányok
- Mohák
- Erdei sóska (különösen savanyú talajokon)
Jegyzet: Az erdei savanyú talajt az erdei sóska (oxalis) is jelzi.
Martilapu(Tussilago farfara)
Ez a sárga virágú napraforgó az egyik első tavaszi növény. A virágok már a levelek előtt megjelennek a hosszú száron. A csikós lábszár száraz, meleg, vályogos és sziklás helyeken terjed. Ezenkívül a talaj általában magasabb mésztartalmú. Ha a növény nagy számban jelenik meg az parlagon, akkor a csikóslábfélét ill felváltva nedves helyeket mutat, amelyek egy része teljesen kiszárad, néhány pedig bevizesedik hajlamos.
Mutatós növények K-től Ny-ig
Kukorica mák(Papaver rhoeas)
A múltban ezt a gyönyörű virágot gyakran találták búzavirág mellett a szántóföldek szélén, és definíció szerint szántóföldi gyomnövény. Ma a piros virágú növény sokkal ritkább, de megfelelő talajban és versenykényszer nélkül széles körben elterjedhet. Ez különösen igaz a meleg, jól trágyázott, agyagos és meszes helyekre. Az ökörfarkkóró (Verbascum) is kinyújthatja impozáns virágzatát ugyanazokon a helyeken, további köves talajjal. Az egynyári vagy évelő évelő virágok sárgák.
A lóhere fajai(Trifolium)
Főleg mezei lóhere (T. arvense) és fehér lóhere (T. megbánja) definíció szerint mutatónövények lehetnek. Gyakran nitrogénben gazdag helyeken nőnek, de néha éppen ellenkezőleg, azaz rossz talajokon, ahol sűrű állományokat alkothatnak. Míg a jól trágyázott talajokon a más növények versenyének nyomása nagy, a lóhere önmagára is hatással lehet szegényes talajok, mert képes a nitrogén tárolására más növényekkel szemben áttol. A Klee a tömörített talajokat is jelzi.
kúszó boglárka(Ranunculus repens)
- Ágyszalma (Galium verum)
- Lapos borsó (Lathyrus)
Fűszeres kőtörmelék(Sedum acre)
Ezt a kis növényt, más néven kőtörmeléket, gyakran termesztik kertekben. Ugyanakkor vadon is terem, és a száraz, meszes talajokat kedveli. Köves talajon is előfordul, és nagyon kevés talajt igényel a növekedéséhez, ezért gyakran használják tetők vagy száraz kőfalak zöldítésére.
Kanapéfű(Elymus)
Ezek a gyomok nagyon népszerűtlenek a kertészek körében, mert nemcsak nehéz eltávolítani őket, hanem rizómáinak minden részéből kihajtanak. Ezenkívül magvakon keresztül is terjedhet. Beéri a homokostól az agyagos talajig, és szereti a tömött helyeket is, mivel a gyökerek nem nyúlnak túl mélyen a földbe. Az egyetlen dolog, ami miatt a kanapéfű nem esik jól, az az árnyék, ezért szívesebben nő a napon.
sóska(Rumex)
A nagy sóska (R. acetosa) Mindenekelőtt nehéznek tartják a legelő gyomok eltávolítását, mivel ott szaporodik el, ahol különösen nagy mennyiségű nitrogén kerül a talajba. Ráadásul nagy leveleivel más növényeket is kiszorít. A kis sóska (R. acetosella), amely salátanövényként is használható, tápanyagban gazdag, savanyú, homokos talajon is szívesen termeszt. Mindkét növény azonban jól fejlődhet agyagos talajban is.
Útifű fajok(Plantago)
Az útifűnek több faja létezik, amelyek közül a (P. lándzsa) és a közönséges útifű (P. Jelentősebb) a legismertebbek. Néha gyógynövényként használják, és nitrogénben gazdag, homokostól agyagosig terjedő és meszes helyeken fordulnak elő. A rozettanövények kötött talajon is jól fejlődnek. Gyakran az út szélén találhatók.
Vad csemege(Dipsacus fullonum)
Ez a növény ma már nem gyakran található ott, ahol növekszik, de nagyobb állományokat tud kialakítani. Jellemzője a mérete és a lila virágzat, amelyet a poszméhek szívesen látogatnak. A vadköves köves, mészben gazdag, nitrogénnel is trágyázott helyeken nő.
Vad sárgarépa(Daucus carota subsp. carota)
A termesztett sárgarépa vadon élő rokona ezekhez hasonló levelekkel rendelkezik, de néhány többé-kevésbé hosszú, ernyős virágú virágszárat alkot. A zúzott sárgarépa illata segít megkülönböztetni a vadsárgarépát más ernyős növényektől A sárgarépára emlékeztető levelek, másrészt a közepén lévő fehér ernyők sötét színűek Kivirul. A kétéves gyógynövény laza, homokos és köves talajokon nő, ahol 60 cm-es mélységig képes kifejlődni a gyökerei.
