Galagonyafajok: Az őshonos fajok áttekintése

A galagonya fajok és növekedési formák széles skálája létezik. Kilenc érdekes galagonyafajtát mutatunk be a házikertbe.

Az őshonos galagonyafajok mellett a világ különböző pontjairól származó fajok is megtelepedtek városainkban, de akár sövénynövényként, madárvédelmi faként is. 9 fajta galagonyát mutatunk be kertjeinkbe, és ismertetjük a növekedést, a termőhelyigényeket, a gyümölcsérést és a felhasználást.

galagonya fajok

A nemzetség galagonya (Crataegus) rendkívül változatos, és minden kertben helyet kell kapnia: minden galagonyafaj ad nektárt és tápláló gyümölcsöt a rovarok, madarak és emlősök számára. Az alábbi listában megtalálja az adott faj sajátosságait és a telephelyre vonatkozó követelményeiket.

Egyetlen galagonya (Crataegus monogyna)

A közönséges galagonya vagy galagonya nálunk őshonos, Európától Nyugat-Ázsiáig és Észak-Afrikáig terjed. Igénytelen nagycserjeként napsütötte erdőszélen, köves lejtőkön, sövényekben, bokrokban mindenhol megtalálható.

A közönséges galagonya a meszes, közepesen nehéz, mély és tápanyagban gazdag talajt kedveli a napos helyeken, de nő a sovány helyeken is. Az egylevelű galagonya nagyon jól tűri a meleget, a szárazságot, a szelet vagy a fagyot.

A sötétzöld, tojásdad leveleket a középső bordáig levágják, és ősszel sárgára vagy mélyvörösre változnak. Számos virág az esernyőben májustól júniusig virágzik, és különféle rovarokat vonz be beporzásra. Az a tény, hogy csak egy stílus van a virágszerkezetben, adja a nevét. Ez azt jelenti, hogy termés közben gyümölcsönként csak egy mag keletkezik. A sötétvörös, almaszerű termések szeptembertől októberig érnek. Nyersen édes-savanyú ízűek, miközben lisztesek és nyájasak, de hozzáadhatók alacsony pektintartalmú gyümölcsökhöz a lekvárgyártáshoz a kocsonyásodás fokozása érdekében. Szükség esetén a szárított és őrölt galagonya gyümölcsöt a liszt helyettesítésére használták a kenyérsütés során. Innen ered a tájnév "liszttövis". Az orvostudományban nagyra értékelik a virágok, levelek, termések vérnyomáscsökkentő és keringéserősítő hatását. A legismertebb fajta a 6 m magas és mindössze 3 m keskeny oszlopos galagonya Crataegus monogyna „Stricta”.

Kétstílusú galagonya (Crataegus laevigata)

A kétféle galagonya széles körben elterjedt és Európától Észak-Afrikáig őshonos. Erdők szélén, bokrokban és úttörőként a műveletlen szabadterületeken is megtalálható.

A melegebb, nedvesebb és tápanyagdúsabb helyeket kedveli, mint C monogyna. A kétstílusú galagonya félárnyékban is jól érzi magát, és rendkívül ellenáll a fagynak, a szélnek és a vágásoknak. Körülbelül 2-6 m, kivételes esetekben 10 m magas és 2-6 m széles.

A tojásdad levelek legfeljebb a középső bordáig rovátkoltak. A virágzási időszak körülbelül két héttel korábban kezdődik, mint a közönséges galagonyáé, májusban. Ahogy a neve is sugallja, a kétféle galagonya virágai általában kétféle típusúak, ezért a gyümölcsben két mag található. A gyümölcsök hosszúkásak, mélyvörösek és körülbelül 1 cm hosszúak. Szeptembertől használhatóak, akárcsak a galagonya gyümölcsei. A nemesítés számos díszfajtát eredményezett, mint például a rózsaszín virágú, fényigényes galagonya 'Paul's Scarlet' vagy a nagyrészt penészmentes és nagy termésű 'Autumn Glory'.

Nagysapkás galagonya (Crataegus rhipidophylla)

A nagy- vagy hosszúsapkás galagonya Közép-Európában őshonos galagonyafaj. Széles körben előfordul a mérsékelt éghajlati öv alacsony hegyvonulataiban és alföldein.

Az összes galagonya közül a nagykehelyű galagonya a leginkább árnyéktűrő faj, amely sövényekben és ritka lombhullató erdőkben fejlődik. Az ideális hely a napostól az árnyékosig terjedő, közepesen nehéz, mély és jó vízelvezetésű, semlegestől magas pH-értékű talajon. A levelek legfeljebb 5 cm nagyságúak, rovátkoltak és finoman fogazottak. Júniusban virágzik a nagyvirágú, fehér ernyővirág, és édes illatot áraszt. Augusztustól szeptemberig érik a lekerekített hengeres, mélyvörös almatermések, és ettől kezdve a madarak táplálékául szolgálnak. Nyersen édes-savanyú ízűek, lisztesek, húsuk sárga.

szilvalevelű galagonya (Crataegus x prunifolia)

A szilvalevelű galagonya, vagy szilvatövis valószínűleg Hahnendorn (Crataegus crus–Galli) és az észak-amerikai nedvű galagonya Crataegus succulenta var. macrantha. Németországban a szilvatövist 1783 óta használják állandó kis faként parkokban, sövényekben és utcazöldítésben.

A fagy- és hőtűrő nagy cserje a napos, agyagos talajú helyeket kedveli. 5-6 m magas és 4-5 m széles faszerű cserjét alkot. Az ágak erősen tüskések, a lombozat fényes zöld, ősszel piros-narancssárgára színeződik. A szilvatövis virágzási ideje májustól júniusig tart. Nagyszámú apró termés képződik, amelyek miatt ez a galagonya jó fa a madarak védelmére és táplálására. A legismertebb, közepesen erős, felálló növekedésű, egyenes törzsű szilvatövisfajta Crataegus x prunifolia 'Pompás'.

Hahnendorn (Crataegus crus-galli)

A Hahnthorn vagy a Hahnenspur-Hawthorn eredetileg Észak-Amerika északkeleti részén honos, és ott fordul elő réteken és erdők szélén. Szárazabbtól nedvesig terjedő, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajokon fejlődik. A talaj pH-értéke alig játszik szerepet az alkalmazkodó Hahnendornnál. A part közelében elviseli a szelet, fagyot és a szikes talajokat.

A nagy cserjeként vagy több törzsű kis faként növő galagonya akár 5-7 m, kivételes esetben 9 m növekedési magasságot is elérhet. Magányos helyzetben a Hahnendorn gyakran szélesebb, mint magas. A sűrű ágakon karcsú, akár 8 cm hosszú tövisek és fűrészes levelek, gyönyörű sárga, narancssárga és bronz őszi színűek. A fehér virágú ernyővirágok 10 cm-re is megnőhetnek, és májustól júniusig virágoznak. A számos sötétvörös, kicsi, kerek termés enyhe télen tavaszig gyakran a bokoron marad.

skarlát tövis (Crataegus coccinea)

A skarlát tövis vagy skarlát galagonya Észak-Amerika keleti részén őshonos. Napos helyeket kedvel, közepesen világos, száraz és nedves talajon. A skarlát tövis pH-értékét tekintve nagyon alkalmazkodó, de a legjobban semleges és erősen lúgos talajokon fejlődik.

A fagytűrő és szélálló, több törzsű nagy cserje vagy kis fa 5-7 m körüli magasságra és 3-4 m szélesre nő meg. Az akár 5 cm hosszú, kemény és nagyon éles tövisek védik a madárfészkeket a ragadozóktól. A skarlát tövis levelei szélesen elliptikusak és kétszeresen fogazottak. A számos fürtös fehér virág feltűnő rózsaszín porzóval májusban jelenik meg. A beporzás után feltűnő, skarlátvörös, almaszerű termések képződnek, amelyek átmérője elérheti a 2 cm-t. A csodálatos őszi színek az év végén jelennek meg élénk sárga-narancssárga árnyalatokkal.

Almatövis/ bőrlevelű galagonya (Crataegus x lavallei 'Hordozó')

Az almatövist 1870 körül hozták létre a koktéltövis és a mexikói galagonya keresztezésével Crataegus mexicana f. stipulata a franciaországi Segrez Arborétumban. Ennek a galagonya hibridnek az ideális helye a közepesen nehéz vagy könnyű, száraz vagy friss talaj. Az almatövis a semlegestől az erősen lúgosig terjedő pH-értékeket tolerálja.

Jól tűri a meleget, a szárazságot és a fagyot, teljesen szívós. Kis faként vagy nagy cserjeként elérheti a 7 m vagy annál magasabb magasságot. Az idősebb almatövisek majdnem kétszer olyan szélesek, mint a magasak. Az 5-15 cm hosszú, fogazott levelek decemberig a bokoron maradnak. A számos fehértől rózsaszínig terjedő virágok esernyőben nyílnak májusban. A közel 2 cm átmérőjű élénk narancsvörös pettyes gyümölcsök januárig dekoratívan lógnak a bokrokon, és táplálékul szolgálnak a helyi fauna számára.

azarolhorn (Crataegus azarolus)

Az azaroltövis Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, és a Földközi-tenger egész területén termesztik nagy, ízletes gyümölcsei miatt. Olasz naspolya vagy Azarol alma néven is ismert. Korábban az azaroltövis is gyakran előfordult az Alpoktól északra – vadon termő gyümölcsfaként, amely -23 °C-ig ellenálló volt. Mára szinte teljesen eltűnt és ismeretlen. Napos, félárnyékos fekvést kedveli, friss vagy nedves, tápanyagban gazdag, homokos-agyagos talajon.

Az 5-8 m magas kisméretű fa vagy nagy cserje júniustól júliusig erősen szárnyas levelekkel és virágokkal rendelkezik. A kerek, körte alakú, pirostól a világossárgáig terjedő gyümölcsök 2-3 cm nagyságúak, édes-savanyú aromás ízűek, az almához hasonló. Nagyon magas C-vitamin tartalommal rendelkeznek, nyersen vagy lekvárban, kompótban vagy pékáruban feldolgozva fogyasztják.

Kínai galagonya/ Pinnate Hawthorn (Crataegus pinnatifida)

Körülbelül 2000 évig C pinnatifida Kínában termesztik Kelet-Ázsiáig. Előnyös hely a napostól a félárnyékosig, friss vagy nedves, homokos-agyagos talajon. A -23 °C-ig tűrő kis fa 4-7 méteres növekedési magasságot ér el.

Nagy, sötétzöld levelei mélyen rovátkoltak, hosszú szárúak. A kínai galagonya májustól júniusig virágzik, és ősszel gömbölyű, vérvörös terméseket fejleszt, amelyek mérete elérheti a 3 cm-t. Íze savanykás, lisztes, ezért főként cukrozzák, vagy zselét, rágócukorkát, gyümölcslevet és bort készítenek belőle. A népi gyógyászatban a kínai galagonya termését szárított formában használják emésztési zavarok enyhítésére.

A természetközeli kertekben az őshonos sövénynövényekből készült madárvédő sövény fontos hozzájárulás a biodiverzitás megőrzéséhez. Megmondjuk, hogy melyiket őshonos cserjék a madarak számára megfelelőek, és mely típusokat jobb elkerülni.