Tartalomjegyzék
- hasznos információ
- Lassú féreg (Anguis fragilis)
- horvát hegyi gyík (Iberolacerta horvathi)
- Fali gyík (Podarcis muralis)
- Zöld gyíkok
- Erdei gyík (Lacerta vivipara)
- Homoki gyík (Lacerta agilis)
- Gyakran Ismételt Kérdések
Gondolod, hogy gyíkok csak a távoli országokban találhatók meg? Németországban hat gyíkfaj őshonos. De a fürge állatokat fenyegetik. Élőhelyük eltűnik, és nincs lehetőség a hibernálásra.
Dióhéjban
- A gyíkok meleg vidékeken élnek
- rovarokkal, férgekkel, csigákkal táplálkoznak
- A természetes kerttervezés hozzájárul az állatok védelméhez
- Az állatok fakupacokban, hasadékokban, komposztban és kőkupacokban telelnek át
hasznos információ
Az őshonos gyíkok hüllő állatok. A gyík jellemzői a hosszúkás test és a hosszú farok. A legtöbb gyíkfajnak négy rövid végtagja van. A szemhéjakkal lecsukható szemek feltűnőek.
A gyíkok étrendje férgekből, pókokból, bogarakból, szöcskékből és csigákból áll. A meleg, napos területeket kedvelik. A gyíkok komposztkupacokban, fakupacokban, csomókban, egérlyukkban és sziklahasadékokban telelnek át.
Az őshonos gyíkfajok eltűnésének okai a következők: a.:
- Hanyatlás a kis víztestekben
- Gyom- és rovarölő szerek használata
- Vízszennyezés
- A mezőgazdaság intenzifikálása
- A haltenyésztés és halászat intenzívebbé tétele
- Úti forgalom
- Települési és közlekedési területek bővítése
Lassú féreg (Anguis fragilis)
A lassú féreg nem kígyó, hanem lábatlan gyík. A lassú féreg végtagjai elvesztek a földi alagutak életéhez való alkalmazkodás során. Kígyószerű teste van. A fej és a farok nem különül el a testtől. Minden hobbikertésznek tennie kell valamit az állatok védelme érdekében. Végül is a nudibranch a lassú férgek kedvenc tápláléka.
- Méret: 45 centiméterig
- Alapszín: szürkétől barnáig
- A has színe: kékestől a feketésszürkig
- Hátsó színezés: középső hátsó rész sötét vonallal, réz színű csillogás
- Jellemző: fiatal állatok ezüstszürke színű, hátulján sötét csíkkal
- Párzási időszak: márciustól májusig
- Szaporodás: életképes, fiatal állatok három hónap után születnek
- Előfordulás: Erdők, enyhén nedves talajú útszélek
- Elterjedés: szinte mindenhol Európában
Egyébként a lassú féreg nem vak. A név a "Blende"-ből származik, amely a fényes, csillogó felületű ásványok elnevezése. A legtöbb lassú féreg rendelkezik ezzel a réz árnyalattal.
horvát hegyi gyík (Iberolacerta horvathi)
Kis gyíkfaj a horvát hegyi gyík. Maximális hossza eléri a 18 centimétert, a farok kétharmadát teszi ki. A horvát hegyi gyíkot gyorsan összetévesztik a fali gyíkkal.
- Mérete: 16-18 centiméter
- Alapszín: zöld-barna
- A has színe: sárgától sárgászöldig
- Hátszín: zöldesbarna vagy szürke, sötét foltokkal
- Jellemző: oldala élesen elhatárolt sávokkal, hímeknél sötétbarna, nőstényeknél vörösesbarna
- Párzási időszak: májustól júniusig
- Szaporodás: tojásrakás, a fiatal állatok körülbelül hat-nyolc hét múlva kelnek ki
- Előfordulás: köves-sziklás területek sok hasadékkal, lejtőn és patakok mentén
- Elterjedés: Alpok, Ausztria határán
Jegyzet: A horvát hegyi gyík nagyon ritka Németországban. A német alpesi régióban csak az 1980-as években észlelték. Fő forgalmazási területeik Horvátországban, Szlovéniában, Olaszországban és Ausztriában találhatók.
Fali gyík (Podarcis muralis)
A fali gyík egy finom és különösen fürge gyíkfaj. Az egyetlen közép-európai gyíkként tartják számon, amely képes fel-le mászni függőleges falakon.
- Mérete: 16-19 centiméter
- Alapszín: szürkésbarna, enyhén vöröses vagy zöldes
- A has színe: fehéres, sárgás vagy narancssárga
- Hátul színe: szürkésbarna, sötét foltokkal, vagy hímeknél hálós jegyekkel
- Jellemzők: oldalak széles, sötét foltos szélekkel
- Párzási időszak: márciustól júniusig
- Szaporodás: tojásrakás, a fiatal állatok körülbelül hét-tíz hét múlva kelnek ki
- Előfordulás: déli fekvésű száraz lejtők, kevés növényzettel, szőlőültetvényekkel
- Elterjedése: Európa-szerte, különösen a Földközi-tenger északi részén
Jegyzet: Ma a varrat nélküli betonfalak váltják fel a régi kőfalakat. Ez azt jelenti, hogy a fali gyíkok egyik fontos élőhelye eltűnik.
Zöld gyíkok
Keleti zöld gyík (Lacerta viridis) és nyugati zöld gyík (Lacerta bilineata)
A leglenyűgözőbb és legnagyobb közép-európai gyík, akár 40 centiméter magas, a zöld gyík. Csak Németországban, Horvátországban és Olaszországban figyelhető meg. A kutatók csak 1991-ben jöttek rá, hogy a keleti és nyugati zöld gyíkok különböző fajok. A két típust elsősorban elterjedésük alapján lehet megkülönböztetni.
A zöld gyíkok étrendje rovarokat, férgeket és csigákat, valamint fiatal egereket tartalmaz.
A zöld gyíkok gyönyörű zöld színe egyébként csak az első három életévben alakul ki. A fiatalok barnák. A zöld gyíkok tíz-tizenkét évig élhetnek.
- Mérete: 30-40 centiméter
- Alapszín: világos vagy sötétzöld
- A has színe: világoszöld
- Hátszín: zöld-barna
- Jellemző: párzáskor feltűnő búzavirágkék torokszínű hímek
- Párzási időszak: áprilistól májusig
- Szaporodás: tojásrakás, a fiatal állatok körülbelül két hónap múlva kelnek ki
- Előfordulás: szőlő- és gyümölcsösök szélén, Száraz kőfalak
- A Nyugati zöld gyík: Az Alpok északi oldala és meleg borvidékek
- A Keleti zöld gyík: Rajna-vidék-Pfalz, Rajna-völgy, szőlőtermő régiók a Moselle és Nahe partján
Jegyzet: A zöld gyíkok szigorú hierarchiában élnek. Az úgynevezett "kommentharcokban" a hím állatok a rangjukért küzdenek. Megharapják a fej hátsó részét, ami súlyos sérülésekhez vezethet. Az alsóbbrendű állat elrepül.
Erdei gyík (Lacerta vivipara)
Az erdei gyíkot hegyi vagy lápi gyíkként is ismerik. Ez a legkisebb őshonos gyíkfaj. Jellegzetes az úgynevezett gallérjuk, a nyak alsó oldalán nagy pikkelysor.
- Mérete: 13-16 centiméter
- Alapszín: sötétbarna
- Hasszín: a nőstények hasa szürke, a hímek sárga vagy narancssárga hasú
- Szín a hátoldalon: sötét középső csík és széles oldalsáv, közöttük sárga és sötét foltokkal
- Jellemző: hátul kis pikkelyek, hasi oldalon nagy pikkelyek
- Párzási időszak: májustól júniusig
- Szaporodás: életképes, fiatal állatok a párzás után 2-3 hónappal születnek, bronz színűek és fekete farkukkal
- Előfordulás: Erdőszélek középmagas növényzettel, mocsaras terep
- Elterjedés: különösen a német alacsony hegységben
Homoki gyík (Lacerta agilis)
A homoki gyík Németországban mindenhol őshonos. Más fajokhoz képest a homoki gyík kövérebbnek és zömökebbnek tűnik. Ő napirendű.
- Mérete: 20-27 centiméter
- Alapszín: barna
- Hasszín: Nőstények krémszínű hasú, hímek zöldes hasú és smaragdzöld színű oldalukkal párzáskor
- Hátszín: barna, észrevehető sötét foltok, világos foltok és világos csíkok mintájával
- Jellemzők: lapos orrú, szeme színe vöröstől aranysárgáig terjed
- Párzási időszak: április végétől júniusig
- Szaporodás: a tojásokat a párzás után négy héttel rakják le, a tojásokat meleg, napos helyre temetik, a fiatal állatok 5-9 hét múlva kelnek ki
- Előfordulás: falak, kőhalmok, száraz fű, erdei utak
- Elosztás: Németországban mindenhol
Jegyzet: A homoki gyíkot 2020-ban az Év hüllőjének választották.
Gyakran Ismételt Kérdések
Minden hobbikertész segíthet az értékes állatok védelmében, még akkor is, ha kicsi a kert. Kerülje a peszticideket és rovarirtó szereket. A méregmentes élőhely létfontosságú a hüllők számára. Kis erőfeszítéssel teremtsen élőhelyet és lehetőséget a gyíkok áttelelésére kertjében! Mindig van hely egy fakupacnak, száraz kőfalnak, kőhalmoknak és napos, kevés növényzettel rendelkező helyeknek.
Igen, az őshonos gyíkfajok képesek levetni a farkukat, ha nagy madarak vagy macskák fenyegetik őket. Az eldobott rész kicsit megmozdul és elvonja az ellenség figyelmét, miközben a gyík biztonságba kerülhet. A farok általában visszanő, de nem nyeri vissza eredeti hosszát.
A gyíkok a ragadozó madarak, nyestek, rókák, sünök és kígyók természetes étrendjének részét képezik. A lakott területeken a házi macska nagy veszélyt jelent a gyíkokra. A kis hüllők legnagyobb ellensége azonban az ember. Munkája következtében az őshonos gyíkok élőhelyei eltűnnek.
A gyíkok hidegvérűek. Nem tudod magad szabályozni a testhőmérsékletet. Ezért napos helyre van szükségük a felmelegedéshez. A nap melegét raktározó kőhalmok, párkányok vagy járdalapok ideális lefekvési helyek a fürge állatoknak. Különösen az elevenszülő fajok vemhes nőstényei töltenek sok időt a napon. Így az utódok optimálisan fejlődhetnek.
Egyes gyíkfajok élő fiatalokat hoznak világra. Más fajok napos helyen rakják tojásaikat. A gyíkok nem úgy keltik ki a tojásaikat, mint a csirkék vagy a madarak. A nap melege szükséges a tengelykapcsoló fejlődéséhez. A gyíktojásnak puha héja van. Amikor a fiatal állatok befejezték a fejlődést, áttörik a puha héjat és kikelnek.
