Csípőtető információ: Szerkezet és felépítés

Mindenekelőtt a történelmi csűrök, istállók és raktárak impozáns kontyolt tetővel nyűgöznek le rendszeresen. Ennek a tetőformának a megválasztása nagyon praktikus célokat követett. Ez történelmi hangulatot ad a kontyolt tetőnek, de ma is népszerű. Az általa nyújtott előnyök és felépítése itt világosan elmagyarázható.

Mi az a kontyolt tető?

A kontyolt tető tipikus tervezési jellemzői a következők:

• Vonalszimmetrikus, lejtős főtetőterületek közös gerinccel
• A klasszikus nyeregfalak helyett ferde tetőfelületek is vannak
• Mind a négy tetőfelület egységes ereszmagassága
• Általában a fő tetőterületek és a csípőrészek azonos hajlásszögűek

A kontyolt tető a nyeregtető jellegzetes elemeit veszi fel, és csak az oromzatok területén tér el attól a további kontyolt területek miatt. Végső soron a kontyolt tető a nyeregtető egyik alfaja vagy módosítása. A manapság sokféle formában megtalálható nyeregtetővel szemben kontyolt tetőt alkalmaznak az összefüggő eresz és a fő-, ill. A csípőfelületeket általában továbbra is csak szimmetrikusan építik, azaz az épület közepén gerinccel és a szemben lévő tetőfelületek azonos dőlésszögével.

A kontyolt tető története

Amikor meghallják a kontyolt tető kifejezést, sokaknak először az elmúlt évszázadok jellegzetes tizedes csűrjei jutnak eszébe. Valójában ezek a hatalmas tároló- és közüzemi épületek ékes példái ennek a tetőformának. A kontyolt tető az 1930-as években újabb reneszánszát élte át. században, ahol a városi házak és villák gyakran a klasszikus modernizmus ellenmozgalmát jelentik, és ezt gyakran historizálónak tekintik. tető alakja biztosították. De még ma is a lakó- és kereskedelmi épületeket újra és újra kontyolt tetővel látják el, hogy kihasználják a kontyolt tető kreatív előnyeit.

Statikus kihívások és tervezési jellemzők

A korábbi idők klasszikus kontyolt tetőjét oszlopok, vagy oszlopok kompozitja támasztja alá, amely a szerkezetből, a szélből és a hóból származó terhelést átviszi az alatta lévő falakra. Ezt a támasztóhálózatot általában álló vagy fekvő szék formájában hozzák létre. Ez azt jelenti, hogy végül egy stabil keret ül az épület szilárd részén, és megtámasztja a tényleges tetőt. Ez a tartócsoport különféle, az ereszszel párhuzamosan futó támaszokat hordoz, amelyeken a tetőfedést tartó szarufák nyugszanak. A kontyolt tető gyakran pazar méretei miatt a jól ismert küszöb-, középszelemen- és gerincelemek mellett a középső szelemen több párhuzamos szelemenre osztható.

A korszerűbb kontyolt tetők a tetőtérben egyedi helyiségekkel viszont gyakran a tartószerkezetet masszív falakkal helyettesítik, amelyek egyszerre képeznek tartó funkciót és helyiséglezárást.

Tipikus tetőszerkezetek kontyolt tetőhöz

Míg korábban a lakossági felhasználás nélküli kontyolt tetők általában csak léceket és a szarufák végső tetőfedését biztosították, addig a ma jellemző tetőszerkezet sokkal kiterjedtebb. Belülről kifelé a következőképpen néz ki:

• álcázás, pl. B. Fa vagy gipszkarton festékkel, vakolattal vagy tapétával, lécekből készült alépítménnyel (egyben beépítési szint kábelekhez stb.)
• Légzáró szint, egyben szivárgásvédelem a következő szigetelőréteg ellen
• Szarufa réteg, egyben szigetelő réteg a szarufák között, például ásványgyapot, cellulóz vagy alternatív, puha szigetelőanyag
• Tetőalaplemez vízhordó szintként, esetenként kiegészítő szigetelőréteggel kombinálva
• Tetőfedés az alépítményen

Ha viszont a szarufák láthatóak maradnak, akkor a szigetelőréteg felfelé mozdul el, és vagy nyomásálló felületként, vagy lágyan a szarufaszint felett további gerendák között épül fel.

Általános tetőfedések

Bár a kontyolt tető elméletileg minden elterjedt tetőfedőt képes befogadni, a jellemzően előforduló burkolatok spektruma némileg eltérő:

tetőcserép

• gyakran megtalálható a történelmi és új kontyolt tetőkön
• függőleges ellenlécekből és vízszintes lécekből álló alépítményt igényelnek
• a tégla alá fújt eső és hó elvezetéséhez szükséges vízhordó altető

beton tetőcserepek

• műszaki megvalósítás, például agyag tetőcserepek
• Alig néhány évtizedes tetőfedő létezése miatt történelmi kontyolttetőkön nem fordult elő

lap

• történelmileg is megtalálható, de leginkább modern kontyolt tetőkön használták
• Lapos alépítmény szükséges a hátsó szellőzés szintjén, általában fa zsaluzat az ellenléceken
• tipikus anyagok réz vagy ólom (történelmi), valamint alumínium vagy titán-cink (modern)

regionális lefedettségek

Különösen a történelmi kontyolt tetőknél, de az újonnan épült épületeknél is egyre gyakrabban alkalmazzák a regionális tetőfedéseket. Ez lehet a pala mellett fa zsindely, de akár nádtető vagy szalma is. A szükséges alépítmények ugyanúgy változhatnak, mint az anyagok.

A tető hajlásszöge

Bár a kontyolt tető elméletileg lehetséges 0 foktól korlátlan dőlésszöggel, alig van olyan tető, amely már megvalósult, 15-20 foknál kisebb dőlésszöggel. A történelmi tetők viszont sokkal meredekebbek kb. 35-40 fok. Ezeken a dőlésszögű területeken az összes említett tetőfedés korlátlanul használható, így a burkolat és a lejtő között csekély kapcsolat van. Csak a szalmából vagy szalmából készült történelmi burkolatok mutatnak nagyobb fokú szivárgást, ezért nagyobb dőlésszöget alkalmaznak a gyorsabb vízelvezetés érdekében.

A főfelületek dőlése és a csípőfelületek dőlése között nincs kapcsolat. Optikai okokból azonban a dőléseket általában hasonló módon állítják be. A meredekebb csípőfelületek hosszabb gerincet eredményeznek, és így több hasznos helyet biztosítanak a tetőn.

Felépítmények és szerelvények kontyolt tetőkön

Mivel a kontyolt tető a nyeregtető altípusa, a tetőszerkezetek vagy beépíthető elemek, például tetők, keresztoromzatok vagy tetőerkélyek is ugyanilyen sokféleképpen biztosíthatók. A kontyolt tető egyetlen hátránya ezen kiegészítések tekintetében a kontyolt tető miatti korlátozott tetőterület. Mindegyik csípőterület a fő tetőterület lejtős vágásához vezet. Ennek eredményeként a kontyolt tetők tetőszerkezetei általában a tető közepére koncentrálódnak, hogy ne ütközzenek a tetőfelületek közötti átmenetekkel sem szerkezetileg, sem vizuálisan.

Előnyök és hátrányok

A tipikus kontyolt tetőnek a következő előnyei és hátrányai azonosíthatók:

Előnyök

• többnyire nagy, hasznos tetőtér
• Az oromfalfelületek csökkentése
• Jó csapadékvíz- és hóelvezetés a mindenirányú dőlésnek köszönhetően
• A tető nagy optikai súlya, amely lehetővé teszi az épületek kiegyensúlyozott kialakítását
• Könnyedén csípőfelületek speciális tetőformákkal, például ferde tetőkkel, kereszttető Stb. kombinálható

Hátrányok

• Szerkezetileg nagyon összetett
• Nagyszámú megoldandó részlet, mint tetőátmenetek, sarokképződmények stb.
• Kevésbé jól olvasható, mint például a csökkentett gerinchossz miatt ferde tető
• Csak viszonylag magas tetőhajlásszögből van értelme használni
• Oszlopmentes tetőtér (például szarufatető) a kontyolt területek miatt nem kivitelezhető

Tudjon meg többet a tetőről / padlásról